Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
A SZENTLÉLEK ÉS A TERMÉSZETFÖLÖTTI ÉLET 211 ez abból is, hogy a természetfölötti lét- és életrendről szóló tárgyalást a Myst.-ben közvetlenül a Szentháromságról szólóhoz csatolja (24— 31. §§) s méginkább, hogy a természetfölöttinek a definíciójával kezdi : «A szentháromsági személyek a maguk belső vonatkozásait közös tevékenységgel... kifelé is kiterjesztik és folytatják, 11. lemintázzák és reprodukálják : s ezáltal a dolgoknak egy olyan rendjét létesítik, amely a (Szentháromság-) titka ... reális kinyilatkoztatásának mutatkozik és csak abból és abban . .. érthető». (Myst. 24. § eleje.) Nem látszik talán definíciónak, nem is annak volt szánva, mégis az. Csak egy kissé kell átszerelni, már is forma szerint definíció A «dolgoknak egy olyan rendje» nyilvánvalóan (a § címe szerint is) a természetfölötti rend. Ez a természetfölötti rend tehát : a dolgoknak egy olyan rendje (egy olyan objektív rend, lét, élet), «amelyben a szentháromsági személyek» ... stb. Ha így áll a helyzet, ha valóban lemin zázzák a szentháromsági személyek a maguk belső vonatkozásait kifelé, akkor teljesen szabályosan következik a többi ; az is, hogy a bennlakás propriuma a Szentléleknek. Csak azt a tényt kell induktive igazolni, hogy valóban folytatódnak kifelé a szentháromsági eredések. S ezt Scheeben megint az egész theologiai közvéleménnyel együtt igazolja a kinyilatkoztatás adatai alapján, mikor a szentháromsági küldésekről szól. Van szentháromsági küldés, ami nem appropriáció. Van főleg a megtestesülésben és «secundum gratiam gratum facientem». De így magában a theologiai közfelfogásban is felvetődik a kérdés : hogyan fest közelebbről, részleteiben ez a kegyelmi küldés. Csakhogy általában itt le szokták zárni a Szentháromságról szóló tárgyalást s jó néhány traktatussal később kezdik a kegyelemről szólót — egész külön s nem gondolnak rá, hogy ezt a címet is lehetne neki adni : De missionibus Trinitariis, etqu. de missione sec. gratiam gratum facientem. Scheeben bár nem ezzel a címmel, de teljesen a küldésekhez kapcsolva tárgyalja a megszentelés művét, a természetfölötti életet a Myst.-ben, s dogmatikájában csak a természeti rend eredéséről szóló traktátust iktatja közbe. A probléma tehát a természetfölötti pontos fogalmában már adva van s így fogalmazható meg: Hogyan lehetnek a tírmészetfölötti életnek igazán szentháromsági, tehát a szó szoros értelmében vett személyi vonatkozásai? Mert ha nem személyhez szólók, akkor nem a kinyilatkoztatás által adott abszolút természetfölötti volna ez az élet. A Myst. 30. §. idézett helyén Scheeben megmutatja ezt a lehetőséget (= gondolhatóságot). Gondolható úgy, hogy egy szentháromsági személy birtokába vesz egy természetet egészen a saját módján. Hiszen ez valóság a Szentháromságban (ahol a személyeket valósággal az különbözteti egymástól, hogy ugyanazt az isteni természetet mindegyik saját külön módján bírja) és a megtestesülésben (a Fiúnak propriuma a passzív értelemben vett megtestesülés). Ex esse ad posse valet conclusio : lehet a megszentelésben is úgy gondolni, hogy egy személy, 14*
