Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ERKÖLCSTUDOMÁNY 81 Erkölcstudomány. b) NßUlßt irodalom. (Folytatás.) A német erkölcstudományi irodalomnak jelentős szerepe van a theologia egyetemes története szempontjából. A germán szellemnek egyik jellegzetes vonása, hogy a mindenkori történelem mélyéből felkavargó új eszméket fokozott érzékenységgel fogja meg és dolgozza fel. Könyörtelen következetességgel gondol végig minden gondolatot, élesen kidomborítja a kérdést, a problémaszerűt és az ellentétek feszülésével járó szenvedéssel küzdi ki a megoldást. A korszerű iránti fokozott érzékenységet hangyaszorgalommal állítja az alkotás munkájába. Ezért lehet hallani római egyetemeken is ismételten : Germania docet. Jelen áttekintés célja nemcsak az, hogy a mai német irodalom kiemelkedő és jellegzetes alkotásait ismertesse, hanem egyben bele akarja állítani a kialakulás vonalába és érthetővé akarja tenni a múlt gyökereivel való összefüggésben. A latin nyelvterület irodalmának ismertetésében erre nem volt szükség, mert ott a fejlődés nem tüntet fel többirányú, erősen lüktető hullámzást. A) A 19. század irodalma. A 18. század vége felé Németországban egyre követelőbben lépett fel az igény, hogy a kazuisztikában és probabilista vitákban elsekélyese- dett és tudománytalanná vált erkölcstan épüljön fel a tudományos követelménynek megfelelően elvi pillérekre. A divatos racionalizmus segítőtársul kínálkozott. A felvilágosodás szellemében és racionalista elvek szerint próbálták megfejelni az erkölcstant a bécsi Lauber, a müncheni jezsuita Mutschelle, Isenbiehl és sokan mások. A katolikus erkölcstan tudatosan szakított a kinyilatkoztatás forrásával, racionalista tételekre, vagy kanti postulátumokra épített erkölcsbölcseletté vált, amelynek keresztény jellege szentírási idézetekre szorítkozott. A hívő lelkűiét ösztönszerűen tiltakozott a katolikum kilúgozása ellen, de be kellett látnia, hogy a merőben kazuista erkölcstan a tudományos követelések előtt nem tud helytállni. így született meg a katolikus reform gondolata. A 19. század theologiai megújhodásából 2 irány született: Sailer és a tübingeni iskola, továbbá Kleutgenen és Scheebenen keresztül Róma szerint tájékozódó hagyományos irány. I. Tübingeni iskola. J. M. Sailer, a müncheni egyetemen az erkölcstan és lelkipásztor- kodástan tanára, későbbi regensburgi püspök Handbuch der christlichen Moral (München, 1817. 3 kötet; 568, 500, 400 lap) c. munkájával a katolikus erkölcstudomány megújhodásának nagy protagonistája. Alapvető meggyőződése, hogy sem a skolasztika (érti alatta a 18. század elkocso- sult, eklektikus bölcseletét), sem a kinyilatkoztatás talajától távol járó racionalizmus nem alapozahatja meg a katolikus erkölcstudományt. Vissza kell térni a kinyilatkoztatás eleven forrásához. A Szentírásban lefektetett erkölcsi tanítást pozitív módszerrel kell feldolgozni, a feldolgozott anyagban meg kell találni a keresztény erkölcsi élet alapelvét, ebbe szervesen bele kell kapcsolni az erkölcsi élet különben rendszertelenül széteső igazságait. Emellett méltányolni kell a modern bölcselet új szempontjait, módszerét, stílusát és eredményeit, tekintetbe kell venni Theologia. 6
