Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
80 SCHÜTZ ANTAL a bölcselő, nevezetesen kezdő számára is jó segítőtársnak Ígérkezik, a teológusnak ajánlja két más jelessége is. Mindenekelőtt keresztény, sőt kifejezetten katolikus alapon áll. A tájékoztatáson túl szintézist is adni, legalább «in potentia :» ez az aristotelesi alapon álló keresztény bölcseletnek kezdet óta kiváltsága, szemben a gyökértelenné és hontalanná vált modern bölcselettel, és ezt joggal várhatjuk Steinbüchel vállalkozásától is. Munkatársai azonban tovább mennek. Olyan megnyílottsággal veszik magukba a mai problematikát, olyan elfogulatlan magátólértődéssel keresnek új tények és kérdések színe előtt a régi szellemben új megoldásokat, hogy (ha nem csalódom) itt, épúgy, mint a Dümmler-nél megjelenő «Leitfäden der Philosophie»- ban, útban van, vagy legalább fölszínre tör egy jelentős új szintézis, a nagy XIII. Leó nagy tettének, az Aeterni Patris-nak megkoronázása, a skolasztika igazi föltámadása, melynek útját maga XIII. Leó így jelölte meg egy neves francia tudós előtt : Ügy filozofálni, mint Szent Tamás tenné, ha ma élneNem azt mondom, hogy ez mindjárt holnap meglesz. Ennyire még nem vagyunk. Ehhez különben is hiányzik még épen a legfontosabb dolog : az új Szent Tamás. Útkészító'iben is lehetne több stíl-biztonság és alakítő tehetség. Itt van pl. az újskolasztika crux-a, a természetbölcselet. Meg lehet érteni, ha keservesen birkózik az evolúció-elmélettel, különösen mikor az ember eredetével kerül kapcsolatba. De mégis csak a szintetikus erő kínos hiányára vall, ha keresztény filozófus itt Dacqué-nek megoldására fanyalodik, bármennyire érdekes és szimptoma-jellegű is az (Rüfner p. 75). A teológus, kinek félszeme kötelességszerűen mindig a bölcseletén yan, ezen fejcsóválva elgondolkodhatik, s mindamellett a legközvetlenebb érdeklődésére érdemesek ezek a szintétikus törekvések és szimpatikus hírnökei, Steinbüchel füzetei. Már azért is, mert jól kivehető határozott vonásokban eléje rajzolják a tudományos folyamatnak azt a fázisát, melybe az ő tudományos és apostoli •élettevékenységének bele kell kapcsolódnia : a szellemi mát. Ebbpl a szempontból kivételes értéke van Beim munkájának. Itt a megbízható képzett filozófus előttünk is érthető nyelven és gondolatmenetekkel megmondja, mi fűti voltaképen a mai ifjabb nemzedéket, mely a holnap szerzője. Sőt tovább megy ; finom elemzéssel megmutatja, hogy ezeknek az eszméknek és eszményeknek java voltaképen az «anima naturaliter catholica» mélyén születtek. Ez persze a mi számunkra jelenti azt a napiparancsot : úgy hirdetni és képviselni épen ez előtt a nemzedék előtt a katolikumot, hogy ráismerjen benne legnemesebb aspirációinak teljesedésére. Külön figyelmet és dicséretet érdemel Lützeler pompás áttekintése ; nemcsak teljes tárgyszerűséggel és mindenestül mai színvonalon tárgyalja az összes itt szóbajöhető esztétikai kérdéseket, hanem könnyed, vonzó módon, szemléletes példákkal be is vezet az esztétikai látásba és értékelésbe. Ilyen elindulás küszöbén csak egy kívánságunk lehet : segítse az Úristen minél hamarabb a kezdethez méltó befejezésre ezt a kitűnő vállalkozást. Schütz Antal.
