Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
«BÖLCSELETI SZINTÉZIS» 79 A katolikus hittudomány épen a dialektikai teológiából nem egy értékes indítást vehet. Köztük nem utolsó, hogy ez a radikális teológia ráeszméltet nem egy értékünkre, melyet a katolikum gazdag «complexio oppositorum»-ában kísértve voltunk figyelembe nem venni. De ettől függetlenül is őszinte rokon- szenvvel tölt el az az észlelet, hogy ez a teológia immanens logika erejében rányitott arra a nagy katolikus igazságra, mely a modernizmus korában még botránykő volt „intra et extra“ : a hittudomány áll vagy dől azzal a meggyőződéssel, hogy sajátos tárgya, a hittartalom, megfelelő sajátos tudományos magatartást követel ; vagyis itt éppen tudományos okokból nincs helye Vor- aussetzungslosigkeit-nek. A katolikus hittudomány és a katolikus hittudós egyházi megkötöttsége, eddig annyi botránkozásnak és lenézésnek forrása, ezzel új megvilágításba kerül, és reméljük, új megértésre talál. Schütz Antal. (.(Bölcseleti szintézis.»1 A tudományos szintézisnek az a szenvedelmes vágya, mely a 19. század részletező és elemző tevékenysége után ennek a századnak elején szinte elemi erővel tört elő a tudománynak úgyszólván minden ágában, a bölcselet terén sajátságos felemás műveket termett. Létrejöttek t. i. az «összefoglaló» munkák, — munkatársak, sokszor munkatárs-sereg közreműködésével. A szaktudományokban nem épen abszurdum az ilyen vállalkozás ; bár ott sem válik a szintézisnek javára. A bölcseletben azonban egyenest contradictio in adiecto a bölcseleti «szintézis» «szakmunkatársak» együttesével. Napjainkban ezt az anomáliát úgy igyekeznek megkerülni, hogy — nem is akarnak szintézist adni, hanem csak összefoglaló tájékoztatást : történetileg, irodalmilag és kritikailag, sokszor a problematikának szinte kéjelgő teregetésével. Ebben az utolsó kifogásban kell elmarasztalni az egyébként érdemes és színvonalon álló Baeumler-Schröter-féle Handbuch der Philosophie-t is (Oldenburgnál, eddig négy hatalmas kötet) : itt egy-egy referens hangosan gondolkodik, előttünk termi ki problémáit, sőt mondanivalóit végnélküli gondolat- és mondatfűzésekben; hozzá még sokszor gondosan kerül minden közkeletű terminológiát s végül is elvész kérdés és felelet, szerző és olvasó... Az az új vállalkozás, melynek három füzete (az egész 15-re van tervezve, átlag 80—120 lap terjedelemmel, nagy nyolcadrétben, igen gondos kiállításban ; kár hogy a ma nálunk is terjedő kissé otromba «kódex» betűvel) itt fekszik előttünk, éppen ezen a ponton kivétel ; világosságával és könnyű olvashatóságával kiemelkedik az előttem ismeretes összes hasonló vállalkozások közül. Megismertet a bölcseleti problémák mai állásával és jelentős irodalmával anélkül, hogy állandóan betűrejtvények elé állítaná az olvasót. S ha ezzel 1 Die Philosophie, ihre Geschichte und ihre Systematik. Herausgeber Theodor Steinbüchel. Abt. 10. V. Rüfner; Die Natur und der Mensch; Abt. 12. S. Behn: Das Ethos der Gegenwart; Abt. 14. H. Lützeier: Einführung in die Philosophie der Kunst. Hanstein, Bonn, 1934. Ára M. 2.60; 2.50; 3.00.
