Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Kühár Flóris: A vallástörténet problematikája
48 KÜHÁR FLÓRIS bentő egyezések mutatkoznak a Tűzföldtől egész Ausztráliáig, Afrika bensejétől Grönlandig, a másodlagosnak látszó elemekben : teremtés- történet, bűnbeesés, vízözön, stb. A kultúrtörténeti módszer pedig az összefüggésekre a kultúrák egyéb elemeiben is rá tud mutatni, úgy hogy a vallás szellemi világának kapcsolatait a társadalmi, erkölcsi, anyagi jelenségek érintkezéseivel támasztja alá. Így a mai vallástörténet, ha nem is döntő módon — ez a szaktudomány számára tán sohse lesz már lehetséges — de mégis a tudományos adatok egy irányba mutató, convergens jellege alapján foglalhat állást a vallástörténet egy ősforrású, eredetileg egyvonalú alakja mellett, anélkül, hogy tagadná a mellékerek létezését. Azt sem kell tagadnia, hogy a mellékerek vizei idővel jobban megtöltötték a vallás medrét, mint az ősforrás ; sem azt, hogy az emberiség földrajzi, faji megoszlásával és elkülönülésével — a vallás folyama is megoszlott ágakban hullámzik tova. A történelmi változás morfológiájának további jellemzése a vallásra vonatkozólag vizsgálja a változás intenzitását és irányát. A vallási történés intenzitásának emelkedő jellegét nevezi a köznyelv vallási fejlődésnek, gyengülő jellegét viszont hanyatlásnak. Mi már most a vallástörténet folyama — duzzadó, gazdagodó valóság-e, vagy apadó, vizét vesztő, sivatagos talajon elvesző ár-e? Vagy tán : az erőbeli változás nem egyenes vonalú, hanem kilengő, úgy hogy a fejlődés és a hanyatlás egyenlő, vagy egyenlőtlen periódusokat alkot? Ezek a kérdések várnának megoldásra a vallástörténetben, ha a vallástörténet megoldásukra elégséges volna. De mivel mérje a vallástörténet a vallási élet intenzitásának gyarapodását, vagy csökkenését? Talán a kultusz épületeinek, felszerelésének sokaságával, nagyságával? E szerint fejlettebb volna a zsidók vallása Salamon templomában, mint mikor Jeremiás énekelte romjai felett siralmait? E szerint Egyiptom, Babilon, Athén, Róma jelentené a vallásfejlődés csúcspontját, delelőjét ; a katakombák pedig teljes elsatnyulását? Vagy tán az áldozatok száma, értéke — mérné a vallás értékét? Tán a görög vallás akkor volt legfejlettebb, mikor hekatombákat áldozott, vagy a föníciai, mexikói, mikor százszámra ölte az embert istenei oltára előtt? Kr. e. 2900 évvel Urukagina1 áldozatlistái szerint egyetlen templomban éven- kint 540 kosár halat, mérhetetlen bort, sört, szőlőt, lisztet, kenyeret, olajat, gyümölcsöt áldoztak. Egyiptomi templomszentelésnél2 ezrével ölték a ludat és a barmokat. Ez volna tán a vallási erő kiteljesedése? Kereshetnénk más mérték után is, ezt azonban a vallástörténet önmagában nem adja meg. Világos, hogy a vallási történés fejlődésének, vagy hanyatlásának megállapítása — értékelés. Értékelni pedig a vallási alapvető érték ismerete nélkül nem lehet. A vallási értékhez csak a vallásbölcselet és a hittudomány férhet hozzá. Akik a vallásfejlődést más szempontból mérik, azok súlyt mérnek centiméterrel, és zsebórával hőfokot. Pedig 1 A. Deimel: Die Opferlisten Urukaginas und seiner Vorgänger. Orientalia. N. 28. (1928.) 2 Freiherr v. Bissing: Das Re — Heiligtum des Königs Ne — Woser Re (Rathures). Bd. III. Die grosse Festdarstellung v. H. Kees. Leipzig, 1928.
