Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
38 IVÁNYI JÁNOS irányú szélJ1 és neje, Baau (Baau = “ina?). «Baaut a görögök éjnek nézik.» Tőlük származtak a halandók. Eudemos és Mochos teremtéselbeszéléseit Damascius közli.2 Eudemos szerint kezdetben volt chronos (ypovoç), pothos (raô-oç = vágyódás) és omichle (ojityXy] = köd). Pothos és omichle vegyüléséből származott az a'ér (arjp = levegő) és az aura (aupa = lehellet) ; ezektől lett az óon (<oov = a világtojás). Mochos nemcsak a világtojást (wov) említi, hanem chousoros-t (yooawpoç) és a «kinyitót» (avoiyeuç) is. A «kinyitó» úgylátszik a tojás nyitója, aki a világtojás egyik feléből az eget, a másikból pedig a földet alkotta (?). (Szétválasztási) Nem kevésbbé érdekes a szónak teremtő erejéről való felfogás mind a Bibliában, mind pedig a Biblián kívül álló teremtésmitoszokban. Mint ismeretes : elôhîm minden teremtési művét a vajjőmer (= mondá) szóval hívja létre. Az egyiptomi hermopoliszi mítosz szerint Tóth isten felébred a Ahz-ban, a sötét árban. Artikulált szavai és hangja teremtő erővel voltak felruházva. Amint a szavak elhagyták az istenség ajakát, testekké lettek és megteltek élettel.3 Az Enuma elis-ben — igaz — nem szóval hozza létre a teremtményeket Marduk, de hogy a bábeli (illetve sumér) írók is ismerték ezt a gondolatot, elárulják az éposz kezdősorai : Amikor fent még nem volt neve az égnek (azaz nem létezett) És lent nem volt neve a földnek sem. Nincsen kizárva — mint fentebb láttuk —, hogy erre utal a bibloszi Philo elbeszélésében szereplő Kolpia is.4 2. Rokon kifejezések. a) A babiloni teremtéséposz Tiámat szava megfelel a bibliai tehóm- (a‘,nn)-nak. Egyezik mindkettő jelentése is = ősár. b) A föníciai teremtéselbeszélés philoi változatában szereplő baau (ßaau) a bibliai bohu (“ina) szóval függhet össze. Mindezek a megegyezések és rokonvonások azonban korántsem jogosítanak föl minket arra, hogy a bibliai teremtéstörténetet egyszerűen a babiloni teremtéselbeszélés függvényének mondjuk — mint ahogyan azt pl. Gunkel teszi.5 1 nsts-bs írn ; így Bevan 1. K- Marti: Das Buch Daniel. Tübingen, 1901. 49. o. 2 Ilspi tSv itptúxíov àpxffiv. c. 125, 1. Edidit Ruelle. Paris, 1898. Német fordításban 1. Jirkii: Altor. Komm. 17. o. és Gressmann : Altor. Texte. 138. o. 3 Maspero : Histoire. 1. 145. sk. o. 4 L. fent 37. o. 6 H. Gunkel: Genesis. Göttingen, 19103. 119 sk. o. VÖ. Procksch : Genesis. 435. o.
