Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
IRODALOM ----LITERATUR — BULLETIN 3 73 A gyakorlati élet szempontjából még érdekesebb és értékesebb a keresztény házasságról tartott beszédsorozat. Véleményünk szerint az illusztris szerző szónoki működésének ez a csattanója. Itt érintkezett legközvetlenebbül az élettel. Itt gyógyította puha, evangéliumos kezével legközelebbről a küzködő embertársak fájó sebeit. Igét hirdető paptársainak itt nyújtott legnagyobb segítséget. Nehéz volna megmondani, melyik beszéd sikerültebb, szebb. Az-e, amely meleg színekkel festi a vallásos családi élet boldogságát, vagy az, amely a család széthullásának poklába mutat bele. Az-e, amely Krisztus házassági tanítását védelmezi és az egynejűség s felbont- hatatlanság észszerűségét kimutatja, vagy az, mely a «megreformált», a gyermektelen házasság sivárságát ecseteli. Mindenesetre valamennyi beszéd csupa gyakorlati élet, csupa ügyes példa és találó hasonlat, mely a maga módja szerint magyarázza, védi az igaz, tartózkodás nélkül kimondott, krisztusi tanokat. Petró József. Dr. Brandenstein Béla báró: Bölcseleti alapvetés. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935. 546 oldal. Brandenstein Béla legújabb könyve, mely egyes részleteiben német és magyar nyelven már közölt bölcseletének rendszeres teljességre és a keretekhez mérten alaposságra törekvő kifejtését nyújtja, méltán számíthat a keresztény bölcselet híveinek különös figyelmére. Metafizikai fejtegetései során bölcselőnk maga állapítja meg, hogy «végeredményben lényegileg a keresztény bölcseletben foglalt tanításokkal megegyező eredményekre» jutott, s valóban, Brandenstein rendszerében megtaláljuk a keresztény világszemlélet összes lényeges bölcseleti vonásait. Metafizikájának középpontjában az abszolút szellemi ősvalóság áll, mely a teremtés által hozza létre a tőle teljesen függő, de a rajta kívül, önmagában fennálló világot, melyet a teremtésen kívül állandó ráhatásával fenntart. Istentani vizsgálódásai a bölcselet szélső határ- mesgyéjén mozgó kérdésekig terjeszkedve az isteni előretudás, a praedestinatio, a concursus problémáiba is belemélyednek. A keresztény bölcselettel megegyezően Brandenstein állást foglal a szubjektivizmus minden fajtájával szemben s az egész vonalon következetesen érvényesíti a tárgy transzcendenciáját biztosító bölcseleti nézőpontot. A rendszer antropológiája is megfelel a keresztény bölcselet lényeges szempontjainak. Az anyagi és a tiszta szellemvilág közt középhelyre állított embert a test és a lélek lényegi egységeként értelmezi s a szellemi lelket metafizikai alkatánál fogva halhatatlannak, el- mulhatatlannak tartja. Etikai megállapításai is összhangban állnak a keresztény erkölcsbölcselettel. Határozottan elutasítja az autonomista, relativista, szubjektivista törekvéseket, a valóság és az érték azonosságának elvi alapján az erkölcsi életet is teljesen függő viszonyba hozza Istennel, az abszolút értékvalósággal. Az egész rendszert áthatja a keresztényi lelkiség nemes lendülete, mely az igazság elméleti bírásában és gyakorlati megvalósításában látja az emberi lét célpontját. De a világnézetileg megegyező vonások mellett jelentékeny különb
