Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
SZEMLE: A terhesség megszakításának kérdéséről. Abból a nagyszabású munkából, amelyet az A. C. a családvédelem terén megindított, a kát. orvosoknak jelentős szerep jut. A családvédelmi kérdések tekintélyes része ugyanis egészségügyi vonatkozású, ami természetesen szakemberek közreműködését nélkülözhetetlenné teszi. A családvédelemnek egyik fontos kérdése az abortus, amely jogi, erkölcsi és orvosi szempontból már sokszor volt vita tárgya, és a kát. orvosok Szent Lukács egyesülete is foglalkozott vele. Aktualitását az is mutatja, hogy az A. C. elnöksége által a család- védelem ügyében rendezett jogászi, illetőleg orvosi ankét beható tárgyalás alá vette a kérdést. Az abortus, mint társadalmi jelenség nem mai keletű. Az ókori pogány népek élete szomorú képet nyújt e téren. Előkelő gondolkodók, mint Platon és Arisztotelész bizonyos esetekben egyenesen állampolgári kötelességnek minősítették az abortus végrehajtását. Rómában az abortust rendszeresen gyakorolták minden társadalmi rétegben. A rómaiaknál a magzatelhajtás különösen a császárság idejében burjánzott fel nagymértékben. Az erkölcstelenség megfékezésére a szigorú büntetések nem használtak. Az abortusnak csak a kereszténység megjelenése vetett véget, illetőleg emelt gátat. Később, amikor a szülészet tudománya előbbre haladt, az orvosi javallat kérdése nagyobb jelentőséget nyert. Az orvosi javallat jogosultságát állami, vallási és erkölcsi szempontból 1843-ban Dubois próbálja bizonyítani. Az egyház azonban, amint tudjuk, a szándékos abortust minden időben tiltotta. Az abortus ma már olyan nagy mértékben elterjedt, hogy a népszaporodásra komoly veszedelmet jelent és emiatt nemcsak erkölcsi és egészségügyi, hanem szociális problémává is vált. A vetélések gyakoriságáról pontos számadatokat adni alig lehet, mert a vetélések egyrésze az első-második hónapban történik, amikor a vetélések erősebb menstruáció tünetei között szoktak lefolyni. Ilyenről pedig sem a bába, sem az orvos tudomást nem igen szerez, sőt néha maga a nő sincs tisztában az erősebb vérzés jelenségével. A nehézséget az is növeli, hogy a magzatelhajtások, vagyis a szándékos vetélések egy tekintélyes része rejtve marad. A statisztika akkor szolgáltathatna a valóságnak megfelelő adatokat, ha ezeknek a rejtett eseteknek is nyomára lehetne jutni és az önkéntes vetéléseket a szándékosaktól esetenként meg lehetne különböztetni. Minthogy ez lehetetlen, meg kell elégednünk többé- kevésbbé hozzávetőleges adatokkal. 23*
