Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
356 BOCHKOR ÁDÁM A század kezdete óta a vetélések száma erősen felszaporodott. Budapest területén 10 év alatt, vagyis 1919—1928-ig 199.739 szülés történt, ebből 16.379 vetélés, tehát 8.2%. Oroszország 1917 novemberében a magzatelhajtás büntetését megszüntette, illetőleg azt az 1920. évi november 18-iki törvényben szabályozta Eszerint a terhes nőt nem büntetik. A legális abortust díjmentesen végzik. Nőkből és orvosokból álló bizottság állapítja meg az abortus szükségességét. Abortust csak orvos végezhet. De ha orvos, vagy más személy engedély nélkül végzi, megbüntetik. Az abortusok száma felszaporodott, ezzel szemben a vetélésből eredő halálesetek száma csökkent. A törvény lazasága ellenére a titkos abortus főleg vidéken gyakoribbá vált. Moszkvában 1909-ben 100 szülésre esett 3.8, 1913-ban 9.3, 1921-ben 18.7, 1925-ben már 31.4, 1926-ban 54.7, 1927-ben 75.0%. Szentpétervárt a viszonyok még rosszabbak, mert 1924-ben 21.1%, 1925-ben 43.2, 1926- ban 50.8, 1927-ben 88.3, 1928-ban 139.1% vetélés esett. Feltűnő ezekből az adatokból, hogy az abortus arányszáma mennyire meghaladja a többi európai államok vetélésének arányszámát. A magzatelhajtás büntetlenségét a szovjet törvényei három elvi jelentőségű megállapításból vezetik le: 1. A magzat élete védelemre nem érdemes jogtárgy. 2. Minden nő saját maga dönti el, hogy anya legyen-e. A teste feletti önrendelkezési joga folytán méhmagzata felett is büntetlenül rendelkezhet. 3. Az abortus kérdését etikai megfontolások nélkül, kizárólag fizikai hygienes szempontok szerint kell megoldani. A szovjetnek ez az elvi álláspontja éppen eléggé rávilágít materialista-atheista felfogására, amely a keresztény világnézettel homlokegyenest ellenkezik és az emberi társadalomnak nemcsak erkölcsi, hanem biológiai értékeit is veszélyezteti. Ha a magzatelhajtás biológiai jelentőségét közelebbről akarjuk megérteni, tudnunk kell, hogy a terhesség a méhnek olyan élettani állapota, amely a női szervezetnek az új lény kifejlesztése és táplálása céljából bizonyos élettani és hormonális átalakulásával jár. Ennek a közleménynek nem lehet a célja, hogy ezt az átalakulást részletesen ismertesse, csupán arra akar reámutatni, hogy a terhesség a szervezet finom korrelációjában oly fontos szerepet játszó belső szekréciós mirigyekkel (petefészek, pajzsmirigy, hypophysis, mellékvese stb.) szoros élettani vonatkozásban áll. Ez a sokszoros összefüggés tovább menőleg az anyagcserében, az idegrendszer ingerlékenységében, sőt a csontrendszerben is bizonyos tekintetben megnyilvánul. A terhesség aránylag hosszú ideje eléggé mutatja, hogy az itt végbemenő folyamatok nem rohamosan, hanem fokozatosan fejtik ki hatásukat a női szervezetre. A szülés utáni időszak, a gyermekágy és még az utána következő nehány hét a szervezet fogamzás előtti állapotához való lassú visszatérésének, illetőleg az immár fölöslegessé vált alkotó elemek lebontásának az ideje. Ez az egész folyamat, a fogamzástól kezdve a terhesség idején át egészen a szülést követő visszafejlődés befejeződéséig, a fokozatosság és szabály- szerűség jellegét viseli magán. Természettörvény ez, amelyet minden
