Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
346 ROGÁCS FERENC egyrészt a szóban levő 32. fejezet lényegesen eltér a karácsonyi elmélkedésektől, másrészt tartalmilag és alakilag teljesen hozzáidomul az előző áldozási imákhoz s mint abban az évben utolsó alkalmi áldozási ima, a sorozatot szervesen kiegészíti. Ha valami, akkor az ő legkedvesebb ünnepe, a karácsony, ihlette áldozási fohászokra, annál inkább, mert a két titok rokonsága magától kínálkozik. Valószínűbb azonban a másik lehetőség, s akkor Rákóczi áldozási imáinak forrását Bona János bíboros (1609—1674) műveiben kell keresnünk. Bona könyveivel Grosboisban ismertették meg a kamalduliak ; rodostói könyvtárában a tudós bíboros egyes munkái1 kezdettől fogva megvoltak, később pedig összes műveit1 2 megszerezte. Hatásuk eszmeileg is, alakilag is szembeötlő, s Bona gondolatköre és jellegzetes kifejezései Rákóczinál is feltalálhatok. A keresettség nélküli egyszerűség, a stílus határozott férfiassága, észhez-szívhez szóló logikus közvetlensége, mely Bona írásaiban jelentkezik, Rákócziban rokon lélekre talált. Annyira tőle kapta az indításokat, hogy még 1732-ben kelt végrendelete is, legalább alapgondolatában, Bona bíboros «Testamentum» című posthumus művének visszhangja, jóllehet maga a politikai végrendelet,3 4 melybe bele van ékelve, Bossuet hatását mutatja. A közvetlen forrás, melyből az áldozási fohászok fakadtak, Bona egyik legjelesebb munkája : Via compendii ad Deum. Ennek alapgondolata a következő. A misztikus élet végcélja az Istennel egyesülés, amit kellő előkészület, fegyelmezés, teljes lemondás és szívbeli keresés által mindenki elérhet. Az Istennel egyesülés útjára a lelki felemelkedés, fohászok állandó gyakorlása vezet. Dico igitur, viam compendii ad Deum, ad intimam cum Verbo unionem, esse motus anagogicos et exercitium aspirationum (c. 5.). A második részben Bona részletes fohász-mintákat ad ezzel a címmel : Aspirationes ad Deum (c. 7—19) és pedig a tisztulás útján járó kezdőknek (gemitus animae), a megvilágosodott haladóknak (pia desideria) és a szeretetben egyesült tökéleteseknek (suspiria amantis). Végre a könyv befejező része : Diarium seu sylvula aspirationum (c. 19), a keresztény ember napi imakönyve. Hasonlítsuk össze ezzel az utóbbi kis diariummal Rákóczinak saját használatára írt imakönyvét : «Aspirationes principis christianhA Ugyanaz a beosztás és gondolatmenet, egyes fohászoknak még a szöveg- részletei is. De azért Rákóczi ima-sorozata nem egyszerű utánzás, hanem lényegében önálló alkotás, melybe fejedelmi voltának hangsúlyozása, a belőle eredő egyéni érzelmek, lelki szükségletek s az azok révén Istennel létesített kapcsolatai visznek eredetiséget. 1 De sacrificio missae. Romae, 1658. — Via compendii ad Deum per motus anagogicos et preces jaculatorias. Romae, 1657. 2 Opera omnia. Antwerpen, 1723. Parisiis. Mellier, 1847. 3 Testament politique et moral du Prince Rákóczi Haag, 1751. 4 Akad. kiad. i. m. 382—416.
