Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
A SELEJTEZŐ (NEGATIV) EUGENIKA 27 Az eugenikus sterilizáció erkölcsi kifogásolhatósága abban rejlik, hogy az egyén testi épségének megcsonkításával jár, erre pedig sem magának az egyénnek, sem a közhatalomnak joga nincs. A szervezetnek bármely fontos szervét alkalmatlanná tenni arra, amire azt a természet rendelte, súlyos csonkítás. Az állam nem olyan korlátlan ura és birtokosa polgárainak, mint a gazda a birkáinak ; az államhatalmat is korlátozzák bizonyos jogok. A sterilizáció tehát csak akkor van megengedve, ha gyógyítási célt szolgál, vagyis valamely más célt szolgáló vagy talán életmentő operációnak következménye. Éppen ezért nemcsak a kényszersterilizáció, hanem az önként kért sterilizáció sem lenne megengedhető. B) Meg kell azt is említeni, hogy még ha el is fogadhatnók a sterilizációt, az eugenikus törekvések ezúttal korántsem jutnának a megvalósulás stádiumába. Mert, hogy komoly eredményt lehessen elérni, ahhoz szükséges lenne sterilizálni átlag minden generáció 10 százalékát. Sőt egyesek szerint1 minden harmadik egyén degenerált, tehát ennyit kellene megfosztani az utódok lehetőségétől. De hogy egyébként a higgadtabb orvosi tudomány is mily kételkedéssel ítéli meg a sterilizáció várható eredményét, arra vonatkozólag elég megemlíteni a budapesti egyetem elme- és idegorvosának, Schaffer professzornak következő megállapítását : «Még nem rendelkezünk szakszempontból biztos tudományos alappal olyan orvosi cselekvés számára, melyet felelősségteljesen és nyugodt lelkiismerettel az adandó esetben kötelező módon indítványozni lehetne».1 2 «Kétségtelen, hogy ma az eugenika tapasztalatai még meglepetésekkel járnak. Gruhle szerint nemcsak elmebetegekké vált, de ilyeneknek született egyénektől is egészséges gyermekek származhatnak. Ugyanígy ír Hocke. Lilienthal arra az álláspontra helyezkedik, hogy amíg megvan a remény, hogy a bűnözők és iszákosok gyermekeit a káros környezetből a közgondoskodás (patronage) útján elvonjuk és ezúton hasznos emberekké nevelhetjük, addig a szülők kényszersterilizációját nem tekinthetjük a jogos cél által szentesített eszköznek .. .»3 C) De erkölcstelen a sterilizáció azért is, mert szexuális elvadulás- nak okozójává válik, amennyiben a sterilizált ember minden további következmény nélkül tombolhatja ki az életét és a féktelenjére engedett erkölcstelenkedés következtében a nemibetegségek óriási felszaporodása várható, ami egész természetesen ellenemond minden eugenikus gondolatnak. A sterilizáció megengedése igen szomorú erkölcsi következményekkel jár. Németországban pl. már a sterilizációs törvény előtt is évenként többezer nő sterilizáltatta magát «szociális indikáció» címén ; sajnos, kevésbbé lelkiismeretes orvosok igen könnyen állapítják meg az ilyen indikációkat. Akik magukat sterilizáltatják, azoknak tulajdonképpeni 1 PI. Grotjahn: Soziale Pathologie. Berlin, 1923. 475. 1. 2 Schaffer: i. m. 14. 1. 3 Vitéz Sövényházy (Schulcz) Ágost dr.: A nő meddővétételének jogi vonatkozásai. Budapesti Orvosi Újság. XXXII. évf. 15. sz. 1934 ápr. 12. 347.1. Á
