Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
232 IVÁNYI JÁNOS Ennek a mltusz-elméletnek a polipkarjai, kevés kivétellel, mind a mai napig fogva tartják a prot. racionalista iskola híveit. E polipkarok öleléséből a különben elég szolid talajon járó Procksch sem tud kiszabadulni. Ő is Gunkel mitikus elemeit látja a bibliai teremtéselbeszélésben, bár szerinte ennek az elbeszélésnek mai alakja (P) számára nem a háncs, a hüvely a jellegzetes, hanem az a szellemi erő, amely a mítusz életét kiölte belőle.1 A fiatalabb nemzedék tagjai között már akadnak olyanok, akik nem hajlandók minden áron az öregebb mesterek szavaira esküdni, és előre megszerkesztett véleményekkel nem akarják megzavarni szemük tiszta látását. A. Jirku, boroszlói egyetemi tanár pl. éppen az ókori sémi irodalom terén végzett kutatásai révén egyik művében ilyen megállapításokra jut : «Izrael mindama eléggé nem hangsúlyozható rokoni kötelékek ellenére, amelyek őt a környező világhoz fűzik, egy kérdésben saját útját járta és ebben a többi népet mind fölülmúlja, t. i. egy- istenhitében, amelyet ma egyszerűen etikus monoteizmusnak szoktunk nevezni. Ezt a megdönthetetlen igazságot éppen egy olyan munkának a bevezetésében kell teljes nyomatékkai hangsúlyozni, amely — mint a jelen munka — újra meg újra reámutat arra a rokoni viszonyra, amely Izrael és szomszédai között fennállott.»1 2 Ez az állásfoglalás készteti Jirkut arra a kijelentésre is, hogy a babiloni függést mindenkinél ércesebb hangon hirdető A. Jeremiásnak a «Dûs Alte Testament im Lichte des alten Orients» c. könyvét figyelembe sem veszi művében. Nem pedig azért, mert ha foglalkoznék vele, — úgymond — mindvégig csak polemizálnia kellene Jeremiással. Ez pedig — nézete szerint — sem az egyik félnek, sem a másiknak nem válnék különös örömére.3 A tudományszomjas nyugati ember mohón reávetette magát kb. egy félszázaddal ezelőtt Előázsia megtáruló ősi szellemi kincseire. S mint láttuk, egyoldalú állásfoglalás, előre megalkotott vélemények ferde útra tereltek nem egy becsületesen kutató elmét. A keleti világnak az irodalmában való mélyebb elmerülés azonban természetszerűleg értékes eredményekkel is gazdagította bibliai ismereteinket. S amit mindennél többre kell becsülnünk : reávette a nyugati embert arra, hogy vegye le szemüvegét és az ókori keleti ember nézésével kerüljön neki a Biblia eszmevilágának. Megtanultuk mindenek előtt azt, hogy Izrael nem egyedül és elszigetelten áll irodalmával Előázsia talaján. A keleti kutatások reávezettek minket arra, hogy a Bibliáénál szélesebb alapot kell vetnünk a szent szövegek magyarázásánál. Témánkat illetőleg pedig megtudtuk, 1 Die Genesis.2.8 Leipzig—Erlangen, 1924. 454. o. 2 Altorient. Kommentar. V. o. 3 Altor. Kommentar. VII. o.
