Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 233 hogy Izrael szomszédait, sőt — mondhatni — eddigi tudásunk szerint az összes műveltebb ókori népeket érdekelték a világ, a kozmosz keletkezésének titkai. A romok alól előkerült emlékek továbbá föltárták előttünk az ókori keleti ember természettudományi ismereteit, éspedig mindenek előtt : annak világképét és világszemléletét. Es csodálkozva kellett észrevennünk, hogy a bibliai teremtéselbeszélésnek nagyszerű szerkezete is ennek a világképnek a gerendázatából épült fel. Megismertük a keleti írói elme konstruktív képességeit, rendszerező erejét, alakító művészetét. Reájöttünk a számok nagy jelentőségére az ókori keleti irodalmi emlékekben. Megállapíthattuk a keleti stílus és előadásművészet szabályait és birtokába jutottunk nem egy bibliai kifejezés mélyebb és szabatosabb értelmének. Ugyanakkor a tisztán látó szemnek észre kellett vennie azt a mély és természetes eszközökkel áthidalhatatlan szakadékot is, amely a vallási eszméket illetőleg tátong egyrészt a Biblia, másrészt pedig a sumér, a babiloni, az asszír, az egyiptomi és egyéb ókori népek hasonló tárgyú elbeszélései között. Az újabb korban feltárt és kibetűzött keleti irodalom megtanított minket értékelni nemcsak a szentírási könyvek szerzőinek művészi erejét, hanem az eszmék ama gazdagságát, tisztaságát és fönségét is, amely mindjárt a Biblia első lapjáról, a teremtéselbeszélésből felénk árad. A sumér, babiloni és egyéb népek mitikus képzelgéseivel, teogonikus spekulációival, ateleologikus naiv feltevéseivel szemben a tiszta egyistenhit, a korlátlan hatalmú Teremtő, a céltudatosan alkotó és erkölcsi törvényeket szabó Isten egyetemes értékű eszméje emeli itt lelkünket egy tisztultabb szellemiség régióiba. Csak természetes, hogy a kát. szentírásmagyarázat is az új áramlat termékenyítő befolyása alá került. Segítségére jött a hivatalos egyház is. 1893-ban, tehát éppen abban az időben, amikor az irodalom- történeti szempontok a szentírásmagyarázás homlokterébe kerültek, megjelent XIII. Leó pápának nagyjelentőségű enciklikája, a «Provi- dentissimus Deus», a modern kát. szentírásmagyarázás magna chartája, amely nagyvonalúságával, nyíltságával és nagylelkűségével felszabadulást hozott sok kát. szentírásmagyarázó lelkében. A nagyvonalúság és a Szentírás művelésére serkentő apostoli szózat mellett főleg az a tanítás hatott bátorítólag és termékenyítőleg, amellyel a Bibliában szereplő természettudományi kérdéseknek a sugal- mazáshoz való viszonyát világította meg. A szt. szerző a természettudományi kérdésekben korának gyermeke és a közbeszéd nyelvén szól róluk. Nem mint tudományos ismeret- tartalmat közli őket velünk, hanem csak azért használja föl őket, hogy az Istentől kapott tanok keretéül szolgáljanak. Nem volt ez új tan. Megtaláljuk már egyes kiváló egyháztaní-
