Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 229 Ez a teremtéselbeszélés ma kezdő szavai után az Œnuma dis» (= amikor még fönt...) néven ismeretes. Az említett leletekkel űj szempontok adódtak, uj perspektívák nyíltak a szentírásmagyarázó számára. Nincs is mit csodálkoznunk rajta, hogy a tudományos világ bőven iparkodott kiaknázni a kínálkozó lehetőségeket. Schrader csakhamar kibővítette szöveganyagát és újra közrebocsátotta művét (1882). Katolikus részről F. Vigouroux1 és F. Lenormanti! igyekezett az értékes anyagot a szentírásértelmezés javára hasznosítani. Eddig rendjén is lett volna a dolog. A baj onnan származott, hogy a századfordulón a divatos korszellem iparkodott szolgaságba vetni a tudományos kutatás eredményeit. Az észelvű művelődés- és vallástörténet a szentíráskutatás terén egy új feltevéssel gazdagította fegyvertárát. Azt az állítást akarta ugyanis valószínűsíteni, ha nem bizonyítani, hogy a bibliai őstörténet elbeszélései tulajdonképpen az ősi akkád (babiloni), illetőleg sumér mítoszok judaizált másai. Sőt mi több, az emlékeknek mind számbeli, mind pedig tartalmi gazdagságától elvakítva, ennek az elméletnek a hívei olyformán igyekeztek még szélesebb alapot vetni föltevésüknek, hogy Egyiptom, Arábia, Irán, Perzsia, India, Kína, Kréta és Itália műveltségét is Babilónia kultúrájából származtatták. (Panbabilonizmus.)1 2 3 Schrader nem tért le a szigorú tárgyilagosság talajáról munkájának második kiadásában sem. De már a harmadik kiadás, melyet Zimmern és Winckler bocsátottak közre (1903), evolucionista szellemben készült. Benne a Szentírás megalázó helyzetbe kerül: mint az ékírásos irodalom függvénye jelenik meg. A bibliai teremtéselbeszélés is — tanítja Zimmern4 5 — Bábelből került az izraelitákhoz. Még inkább élére állítja a kérdést Alfred Jeremias6 kinek kifor1 La Bible et les découvertes modernes en Palestine, en Egypte et en Assyrie. Paris, 1877. Ez az értékes munka rövid idó' alatt (1896-ig) hat kiadást ért. További átdolgozásától azért tekintett el a szerzó', mert az általa szerkesztett Dictionnaire de la Bible (1891—1913) hasábjain bőséges alkalom kínálkozott a szóbanforgó problémák újabb megvilágítására. 2 Les Origines et l’Histoire d’après la Bible et les traditions des peuples orientaux. I. 1880. IL 1882. és 1884. 3 V. Ö. A. Jeremias : Handbuch der altor. Geisteskult ur. 1. kiadás. 6. sk. o. 1 Die Keilinschriften und das alte Testament.3 (KAT) Giessen, 1903. 506. skk. o. 5 «Das alte Testament im Lichte des alten Orients» c. hatalmas művében, mely immáron a 4. kiadásban jelent meg. (Leipzig, 1929 ) Ismertetését 1. Theologia. I. 1. 83. o.
