Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
228 IVÂNYI JÁNOS Nagyobb népszerűségnek a konkordista elméletek örvendettek. És azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy olvasóim tekintélyes része még ma is ez utóbbiak egyikének segítségével igyekszik számot adni tudományos lelkiismeretének, annak ellenére, hogy jó egy emberöltő óta ennek a problémának megoldási lehetőségei irodalom- és vallás- történeti térre terelődtek át. A megfejtés kulcsát — úgy vélem — kezünkbe kaptuk. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy az egyes részletkérdésekre már most tudnánk minden tekintetben kielégítő választ adni. A magyar kát. bibliai irodalom — amennyire én ismerem — a konkordista magyarázatok kátyújában feneklett meg. Két terjedelmesebb magyar nyelvű összefoglaló tanulmányról van tudomásom. Az egyik Hölszkyé,1 aki még a periódus-elméletre esküdött, a másik Kmoskóé,1 2 aki miután bemutatta olvasóinak a különböző konkordista és ideálista elméleteket, azt is megígérte, hogy a legújabb, vagyis az irodalomtörténeti értelmezési kísérletekről is be fog számolni.3 Ez a beszámolás azonban — nem tudni mi okból — elmaradt. 3. A múlt század utolsó negyedében gazdag ékírásos leletek új irányt szabtak a bibliai teremtéselbeszélés és általában az ószövetségi szent könyvek értelmezésének. Az 1872. esztendőt bibliai szempontból két jelentős tudományos esemény tette emlékezetessé. Ebben az esztendőben betűzte ki George Smith a Gilgames- époszt és benne a babiloni vízözönelbeszélést ; és ugyancsak ebben az esztendőben tette a tudományos világ közkincsévé Eberhard Schrader az addig kibetűzött ékírásos emlékek ama részét, amely a Szentírással valamiféle vonatkozásban van.4 Ez volt az első alkalom, hogy az ékírásos irodalom párhuzamba került az ugyanabban a művelődési körben született szentírási elbeszélésekkel. Schrader még minden elfogultság nélkül, teljes tudományos tárgyilagossággal kezeli ezt a kényes kérdést. Három esztendővel későbben, 1875-ben ugyancsak George Smith Assurbanipal, asszír király (668—626) téglakönyvtárának felbecsülhetetlen értékű emlékei között egy ősi teremtéselbeszélés töredékeit fedezi föl. Ezeket a töredékeket idővel újakkal egészítették ki és az egész elbeszélésről megállapították, hogy bár a töredékek legkorábban a 8. sz.-ban készültek, az elbeszélés anyaga azonban a 2. évezred elejéről való, egyes tartalmi elemei pedig még ősibb korba, a sumér időkbe, tehát legalább a Kr. e. 3. évezredbe nyúlnak vissza. 1 Hittud. Folyóirat. 1893. (IV.) 435-477; 673-717; 1894. (V.) 205-242. 2 Religio. 1909. (LXV111.) 533. stb. helyeken. 3 Religio. 1909. (LXV1II.) 663. 4 Eberhard Schrader : Die Keilinschriften und das alte Testament. (KAT) Giessen, 1872.
