Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)

SZELEPCSÉNYI PRÍMÁS ÉS ÉSZAK MAGYAR- ORSZÁG REKATOLIZÁLÁSA (1671—75). A kát. egyház mint emberi szervezet is páratlan a naga nemében. Bár hívei nem zárt területi egységben tömörülnek köréje, mégis erősebb pántokkal tudja egybetartani őket, mint a földrajzilag b ztosan elhatá­rolt államok alattvalóikat. Sejtrendszerű kiépülése, hol í. kisebbik rész alá van rendelve a nagyobbiknak, biztos áttekintést nyújt az egészről. Rómába, a katolicizmus centrumába állandóan beledobog a keresztény­ségnek messze elágazó érverése. Diplomáciai szervei minden jelentéke­nyebb vallási és politikai mozzanatot értésére adnak. A pápai államtitkársághoz futnak össze a világ katolicizmusának hírei ; a püspökök és érsekek arra is kötelezve vannak, hogy bizonyos idő elteltével személyesen is megjelenjenek ad limina apostolorum s referáljanak az egyház fejének, a pápának. Ez az idő az európai orszá­gok főpásztoraira nézve minden ötödik évre van kiszabva, míg a múlt­ban a távolságok szerint négy, öt, illetve tíz év volt a kötelező látogatás ideje. Magyarország a négyévenkinti csoportba tartozotl.1 Ezen köte­lezettség alól a szentszék csak megokolt esetben tesz kivételt ; a múlt­ban ekkor is megkívánta, hogy a megyéspásztor követe ótján képvisel­tesse magát, aki elhozva főpásztorának írásbeli és szóbeli megbíza­tását, a legapróbb részletekig beszámolt a kérdéses egyházmegye viszonyairól. Az egyházi törvénykönyv ezen rendelkezése visszíinyúlik a leg­régibb múltba. A Congregazione dei Concili irattára hatalmas kötegek- ben őrzi a különböző országok egyes egyházmegyéinek beszámolóit, az ú. n. Relationes Dioecesanae-t, melyek összesége tekintélyes részét adja a világegyház történetének a különböző korokban s a különböző nemzeteknél. Nem hiányzunk ott mi magyarok sem. A fóliánsokon felelevened­nek régi püspökeink és érsekeink kézírásai, egyéniségek szerint változó jelentései. Voltak, akik szűkreszabva írták le mondanivalójukat, de voltak szép számmal olyanok is, akik egész tanulmányszámba menő értekezést küldtek Rómába.1 2 Hogy csak néhány nevet sorakoztassak 1 Vanyó Tihamér : Püspöki jelentések a magyar szent korona orszá­gainak egyházmegyéiről (1600—1850) XIII. 1. 2 Áttekinthető összefoglalásukat 1. Vanyó Tihamér: i. munkájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom