Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
A szentlélek és a természetfölötti élet 213 S ennyiben a Szentiélekben lezáródott belső küldések (eredések) Őbenne lépnek ki egy külső küldésben a teremtmény felé, hogy azt a Szent- háromság egységébe vonják. A Szentléleknek ez a hypostatikus bennlakása nem zárja ki a másik két személy bennlakását. Az a Szentlélek egész különleges sajátja, propriuma, hogy Ő kapcsol a többihez is : «Mindegyik személy birtokába veszi a lelket és benne lakik, mint fölszentelt házában, vagy templomában, de mindegyik más módon. Egészen különlegesen jár ki ez a bennlakás a Szentléleknek ... ő az a szent Úr, aki legközvetlenebbül teszi templomává (a lelket) s ez által az Atya és Fiú számára is birtokába veszi».1 Scheeben mindezekben egy felülről kiinduló, lényegében deduktív gondolatmenetnek az erejéből merít a maga számára teljes bizonyosságot arról, hogy a Szentlélek személyes jellegével érvényesül a bennlakásban, ill. az egész megszentelésben, a természetfölötli életben. Kár, hogy ezeknek a gondolatoknak a bizonyító erejét nem érvényesíti világosabban és tudatosabban, és hogy nem kapcsolja őket szervesebben éppen külön tételéhez. A legfontosabb helyen elejti és átcsap az a posteriori igazolásba, ahelyett, hogy a kettőt jól megkülönböztetve, de mégis együtt alkalmazva, egymás kiegészítésére és támogatására használná föl. Ebben van a megértési nehézségek és támadási lehetőségek fő forrása. Mást nehezen tud elvezetni a bizonyosságig. A Szentlélek bennlakása egy szentháromsági reális küldés eredménye. S mint ilyen föltételez és eredményez a teremtményben egy reális változást. Mert az ilyen küldés «csak az illető (küldött) személy szubstanciás jelenlétének új tevékenysége által s ennek következtében a teremtményben föllépő új hatás által jöhet létre. Az illető személy ezen hatással nyilvánítja magát kifelé, vagy vesz fel új kapcsolatot a teremtménnyel».1 2 Ez az új hatás, mely a Szentlelket a lélekhez kapcsolja, a megszentelő kegyelem.3 Ez így nélkülözhetetlenül szükséges alapja éppen annak, hogy a teremtmény a Szentlélek személyével kerüljön kapcsolatba. Ezzel a megállapításával Scheeben tudatosan elhatárolja a maga álláspontját azokétól, akik úgy gondolják a Szentlélek személyes bennlakását, hogy a teremtett kegyelem számára nem nagyon marad náluk hely.4 Ha nincs kegyelem, lehetetlen a személyes bennlakás. 1 Dogm. II. 1074. ; v. h. Myst. 30. § id. h. — Vájjon a F ú szerepelhet-e az egyes lelkek belső természetfölötti életében és hogyan szerepelhet ; lehet-e a Szentlélek propriumos bennlakása mellett neki egy más, de ugyancsak proprium jellegű szerepe, az kérdésbe tehető, de nem vág a jelen értekezés keretébe. 2 Dogm. II. 1058. 3 Lásd Myst. 27. és 30. §. — V. ö. Passaglia : «donum creatum cuius ratione persona missa novo quodam modo in iis incipit esse, ad quos mittitur». Coll. Germ. Hung. i. m. 41. 1. 4 Főleg Lessius-szal és Petavius-szal szemben lásd Degm. III. 795.
