Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
212 SZAMEK JÓZSEF még pedig a Szentlélek a maga külön módján veszi birtokába a megszentelt lelket, a természetfölötti élet alanyát. S ha így van, akkor már a megtestesülésben történő birtoklástól vagy a szentháromságiaktól is el lehet ezt határolni. Csakhogy így van-e? S a ténylegesség igazolásánál — ép a legkritikusabb helyen — Scheeben belekezd egy a posteriori, induktív gondolatmenetbe: Bemutatja, hogy amint a Szentlélek a teremtménynek Isten felé irányuló hódolatát fogadja és amint dulcis hospes-ként ott tartózkodik, az személyes jellegű.1 Lényegében ugyanezt teszi — részletekben mutatja meg a dolgot —, mikor dogmatikájában hozza az idevágó szentírási és hagyományi helyeket,1 2 vagy amikor arról beszél, hogy a Szentlélek Vigasztaló, Megpecsételő stb. (lásd fent). S ezekben a részletbemutatásokban és igazolásokban nem érezhető egy teljesen meggyőző bizonyító erő. Maga is észreveszi a hiányt, mikor a Dogm.-ban meg a Katholik- ban megemlíti, hogy a Szentírás és az atyák nem vetik föl forma szerint a kérdést és így forma szerint nem is szólnak hozzá. Van azonban egy másik bizonyító gondolatmenete is. A kérdéshez közvetlenül kapcsolva megtaláljuk ezt a Dogm.-ban3: «Minthogy ez (a harmadik) személy... az Isten szubstanciájából .. . kiáradó és azt tartalmazó lehellete az Istennek, vagy az Atya és Fiú szellemi élő természetének szubstanciás kiáradása és ebben az értelemben azonos lényegű képe : ezért benne mutatkozik az isteni szubstancia Istenből kiáradónak és a teremtménnyel közölhetőnek». Itt már visszanyúl a természetfölötti élet első elvéhez, a Szentháromsághoz s ebből vezeti le, hogy ha lehetséges egyáltalán személyes kapcsolat a megszentelés és egy bizonyos isteni személy között, az a személy a Szentlélek lehet. Sőt csak a Szentlélek lehet. Mert itt a szentháromsági életbe való valamelyes reális bekapcsolásról s ehhez megfelelő életelvről : az isteni természetben való valamelyes részesülésről van szó. (Ez következik a természetfölötti fogalmából.) Az isteni természetnek olyan közlése, hogy az szentháromsági személyes vonatkozásokat alapozzon meg, csak a szentháromsági belső eredésekben történhetik és történik is szükségszerűen. De ezek a második eredésben le is záródnak. Ha még más természetközlés, ill. az isteni természetben való részesítés is szóba jöhet -— még pedig úgy, hogy szentháromsági személyes vonatkozásai legyenek — az csak az Isten szeretetéből, szabad ajándékozási kedvéből : tehát a személyes isteni Szereteten és Ajándékon keresztül történhetik.4 1 Lásd Myst. 30. §. 2 Dogm. III. könyv 853—855. és 860—861. sz. 3 III. 856. sz. 4 V. ö. Dogm. III. 856—857. ; Myst. 25. §. — Az unio hypostatica a megszentelendő teremtmény személyes volta miatt nem jöhet számításba. V. ö. Dogm. III. 859.
