Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
Az ősegyház kezdeti állapotának természete érthetővé teszi, hogy az istentisztelet két formája, a zenei és a liturgikus, történetileg és lényegileg szétválaszthatatlanok. Az egyiknek születése életet adott a másiknak, a ritus kifejlődése és hanyatlása természetszerűen maga után vonta a zenei relatív formák kifejlődését vagy hanyatlását. Ekként a dolog természetéből fakadóan a zenei formák belső természete és sajátossága, valamint a benne található idegen zenekultúrák hatásának nyomai elégséges magyarázatukat és esztétikai igazolásukat a rítusban találják, és a zenei jelleg sok problémáját megfelelőképpen a liturgikus formák oldják meg. Viszont a történelem tanúsága szerint a zenei forma nem egyszer elhatározó irányt adott a ritus alakulásának. A liturgikus és zenei formák eme kölcsönös, természetes egymáshoz- kötöttsége és egymásrahatása sokáig nem talált elegendő méltánylásra a tudósok részéről, amint azt a sok, elfogadhatóan vagy eddig egyáltalán meg nem oldott problémák, tévedések és meddő viták igazolják. Csak a legújabb idők modern liturgistái és zenetudósai részéről tapasztaljuk a zenei és liturgikus interferencia eredményekben máris gazdag felismerését és tudományos vizsgálatát.1 Ugyanezekből az okokból nem nélkülözhető a különböző népek és történelmi korok kultúrperiódusainak élénk szemmeltartása sem, melyek kellő távlatból plasztikusan rajzolják meg a lelkiség kifejezéseinek formáit és amelyek elsőrangú megnyilatkozást mindig a maguk művészetében találtak. A ZSIDÓ ÉS A QÖRÖQ ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE 161 A) Az őskeresztény liturgia kibontakozása. Az Üdvözítő eljövetelével beteljesedtek a próféták messiási jövendölései. A betlehemi éjtszaka csendjébe csodálatos égi kórus csendült : Gloria in excelsis Deo et pax hominibus bonae voluntatis. Izrael kebeléből immár megszületett a Megváltó és ezzel a zsidóság, Isten választott népe, betöltötte történeti hivatását. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus Krisztus híven teljesítette a mózesi törvények parancsait. Istenfélő zsidók példájára gyakran látogatta a zsinagógát, és ott résztvett a nyilvános istentiszteleteken, a többiekkel együtt énekelte a zsoltárokat és a szokásos áldozati énekeket, törvényt magyarázott az írástudóknak, húsvétkor a törvény 1 Amédée Gastone : Cours théorique et pratique de Chant Grégorien. Paris. 1917. Edit, de Ia «Schola Cantorum». — Pietro Wagner : Gregorianische Formenlehre. Leipzig. 1921. — F. A. Gevaert : La Mélopée antique dans le chant de l’Église latine. Gand. 1900. — P. Ferretti O. S. B. : Estetica Gre- goriana. Roma. Ed. Pont. Istit, di Mus. Sacra. 1934. — Batiffol: Leçons sur le Messe. Paris. 1932. — Gastoué : Les orig. du chant romain. Paris. 1928. — Cabrol : La Messe en Occident.Paris. 1932. — Hanssens : 1st. Lit. de ritibus orient. III. Romae. 1930. — Eisenhofer: Handbuch der kat. Liturgik. Freiburg, Br. 1932. IL Theologia. ii
