Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre

160 TELLER FRIGYES a nápolyi színházban fellépett, mint énekes és hogy biztosítsa sikerét, ötezer plebejussal töltette meg a színházat, hogy neki tapsoljanak. (Ekkor született meg a mai napig is fennálló színházi claque.) Svetonius bőven leírja a császári zenész karrierjét és hangápolásának különleges módjait.1 Görögország leghíresebb művészeit adta Rómának, kik közt talál­juk Menekratest, Diodorost, Krisogonost és Pellionet. A teoretikusok és az esztéták közt a legnagyobbak Vitruvius, Centorinus és Macrobius.2 Az V. század végén tűnik fel Boähius Severinus (450—525), korá­nak egyik legkiválóbb bölcselője, kinek nevét a keresztények is szívesen emlegetik. Műveiben (Musica, Harmonia) meggyőződéses pitagorikus, ki először használta a hangjelzésre a latin abc-t. Méltó kortársa Martianus Capella, aki Satyricon (9 könyv) című allegorikus bölcseleti regényét írta a zenéről. Mindezek felett áll Szent Ágoston, akinek zenei művei (De musica, 6 könyv ; Harmonia) két előző kortársáéval együtt a középkori keresz­tény zene elméletének alapjává lettek. Ez időben történt, hogy Ktesibios (Kr. e. 250), alexandriai mate­matikus, feltalálta az orgonát, melyet fia, Heron tökéletesített és a bizánciak fejlesztettek tovább.3 A római kultúra szíve ekkor már utolsókat dobbant. A görögség szenzualizmusa és játékimádata a keletiség orgiális misztériumaival már dekadens és elpuhult Rómát találtak. Róma ekkor még katonai világhatalom, roppant területek ura, mikor a tiberisentűli zsidó ghettó- ban megjelenik a kereszténység a zsinagóga árnyékában. Mivel a római divatos vallási közömbösség nem sok ügyet vetett az új, zsidózó szek­tára, aminőnek a kereszténységet eleinte tekintették, az új vallás lassan, de szívósan itatta át az üdvösséget szomjazó lelkeket, úgyhogy midőn Néró alatt kirobbantak az első üldözések, kitűnt, hogy a kereszténység erejével komolyan számolni kell. Közben Szent Pál buzgón hirdeti az evangéliumot a keleti centrumokban és az első keleti zsinatok meg­teremtik a hierarchiai rendezettséget. Diocletian üldözését már az űj Róma buktatja meg, melyet hamarosan követ 313-ban Nagy Constantin milánói edictuma. A Via Appia akantuszlevelei alatt apró mécsessel kezében egy új világ bátortalankodik ki a föld alól és lesz hamarosan a világ világossága az idők végezetéig. 4. Az őskeresztény liturgia kibontakozása és énekzenéje. Az őskereszténység liturgikus énekzenéjének vizsgálata egyidejű­leg magával hozza a liturgiának, a ritus formai kifejlődésének vizsgá­latát is. 1 Vita Neronis. Cap. 20., 21. 2 U. Riemann : Storia universale della Musica. Torino. 25., 190., 200.1. 3 A. Bonaventura : Storia della Musica. Livorno. 1933. 35. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom