Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szabó Vendel: A gyónás érvényessége az orthodox egyházban
A GYÓNÁS ÉRVÉNYESSÉGE AZ ORTHODOX EGYHÁZBAN 125 Igen, ha valakiben már megvan a iurisdidio, akkor a megfosztás csak az említett körülmények között következik be, de éppen az a kérdés, hogy a jelenlegi orthodox püspököknek és a tőlük függő papoknak volt-e egyáltalában iurisdidiójuk? Még ha az offidum szempontját figyelmen kívül hagyjuk is és az unió idejében élő püspökök részére megengedjük a joghatóság megmaradását, honnan veszik, kitől kapják az ő utódaik a törvényes megbízatást a krisztusi nyáj sorsának intézésére? Nincs semmi adatunk arra, hogy a pápák valaha az orthodox püspökök törvényességét elismerték volna és így hiányzik a jogcim — titulus — amire a joghatóságot alapozni lehetne. Ha kifejezetten nem is vonták meg a joghatóságot, «qui tacet, consentire videtur» elvet nem lehet az orthodoxok javára alkalmazni, hiszen a szakadás ténye és a külön-egyház megalakulása fölöslegessé tette a kánoni eljárást. Az említettek mellőzésével más utat-módot kell keresnünk, hogy jogi alapot nyerjünk az orthodox papok gyóntatási joghatóságának elismerésére. A iurisdidio kérdése ugyanis nem csupán elméleti megfontolások tárgya, hanem gyakorlati kérdéssé válik, amikor az orthodox egyház híve a katholikus egyház kebelébe óhajt visszatérni. Mi van az orthodox papnál végzett gyónásaival? Az egyházi gyakorlat az érvényesség mellett bizonyít, mert az abiuratio és a professio fidei mellett • nem kívánja az orthodox pap előtt végzett gyónások megismétlését.1 Ha tehát érvényesek, hogyan nyeri az orthodox pap az egyház fejétől a feloldozáshoz szükséges hatalmat? Az egyházi törvénykönyv 209. kánonja így rendelkezik : «In errore communi aut in dubio positivo et probabili sive iuris sive facti, iurisdidionem supplet Ecclesia pro foro tum externo tum interno». Mindenekelőtt a köztévedés — error communis — fogalma határozandó meg.1 2 Köztévedés alatt a gyónásra vonatkozólag azt a sajátos helyzetet értjük, amikor a hívek a körülmények figyelembevételével szükségszerűen avagy tényleg azon meggyőződésre jutnak, hogy a pap, akinél gyónnak vagy gyónhatnak, bír a feloldozáshoz szükséges hatalommal, ámbár az a valóságban nincs meg. A köztévedés tényét nem a tényleg gyónók hamis véleménye hozza létre — error communis de facto — független a gyónók kisebb-nagyobb számától, hanem a gyónáson kívül a közvéleményben születik meg, mert a körülmények mintegy szükségszerűen igazolják, hogy az oldóhatalom feltételezése jogosan gondolható — error communis de iure. — Azért mennek tehát a hívek gyónni, 1 Ámbár az orosz orthodox egyház — a görögtől eltérően — az 1767-től használatos hivatalos rituale szerint elismeri a katholikusok keresztségének érvényességét, az orthodox egyházba áttérő katholikusoktól az abiuratio és az orthodox symbolum mellett megköveteli az életgyónást, tehát nem ismeri el a katholikusok gyónásának érvényességét. V. ö. L. Petit; Échos d’Orient. II. 136—137. 2 V. ö. F. Cappello ; De Sacramentis, ed. II. pars II. n. 489 sequ.
