Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A cselekvő (pozitív) eugenika
A CSELEKVŐ (POZITÍV) EUOÊNIKA 111 mutatkozott, mint azok a — különben neves — moralisták, akik a gyónási feloldozás megtagadásával és az egyházi házasságkötés elodázásával akarták büntetni azokat, akik öröklött terheltségük vagy fertőző betegségük ellenére házasságot akarnak kötni. A «Casti connubii» óta ezt a véleményt képviselni nem lehet; az egész világosan kimondja, hogy az így kötött házasságokat súlyos bűnnek nevezni nem lehet, mégha az illetők tudják is, hogy csökkent értékű utódok várnak rájuk. Nem engedi ugyan a pápa, hogy súlyos bűnnek nevezzék a betegek és terheltek házasságát, de viszont ebből nem következik, hogy minden bűntől mentek azok, akik terhelt utódok biztos tudatában mégis házasságot kötnek. Nem mentek a felelősségtől és a szeretetlenség bűnétől azok, akik házasságot kötnek, noha előre tudják, mennyi kínt és nyomorúságot fog gyermekeik számára az ő szintén megterhelt életük jelenteni. V. Ha már a negatív eugenikában is találunk elfogadható gondolatot, annál biztosabbra vehetjük, hogy a katolikus világfelfogás örömmel üdvözli és segíti a pozitív eugenika minden józan törekvését. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a «Casti connubii» tulajdonképen elfogadja és hirdeti mindazt, amit a józan pozitív eugenika is ajánl, így pl. erősen hangsúlyozza a szülők nevelői kötelességeit és ezzel a rendezett és egészségesebb családi életet. Helyesnek tartja a házasság előtti orvosi vizsgálatot is. Eltiltani ugyan nem szabad a házasságtól a betegeket sem, de viszont lehet és kell nevelni a fiatalok lelkiismeretét, hogy minden hozománynál többre becsüljék azt az el nem tékozolt, életerős organizmust, értékes örökséganyagot, amelyet mindkét fél a házasságba visz és tartózkodjanak önként a házasságralépéstől, ha abból valószínűleg terheltek és nyomorékok fognak születni. Értékes eugenikát űz az Egyház akkor is, mikor azt hirdeti az embereknek, hogy a házasságot ne vak szenvedély hatása alatt, felületes báli ismeretség vagy társadalmi s anyagi indokok hatása alatt kössék. VI. Az élet nemesítésének kérdése azonban nem merülhet ki a születésszabályozás biológiai módozataiban. Idetartozik az egyéni élet erkölcsi szabályozása is: önfegyelmezés, önnevelés, a belülről kifelé sugárzó lelki erő, a lelki plasztika. A legjobb és legértékesebb eugenikát végzi tehát az Egyház, mikor a keresztény elvek szerinti életet követeli. Természetesen mindazt a törekvést örömmel üdvözöljük, amely a nép közé akarja vinni az átöröklés törvényeinek ismeretét a nagy felelősséget az elkövetkezendő nemzedékért ; mindazt a törekvést is, amely felkarolja az erősebb, értékesebb családok terjedését, telepítés, adó- kedvezmény stb. által. Mindezen túl azonban hangoztatnunk kell, hogy a legjobb pozitív eugenika a keresztény erkölcsök szerint töltött élet. Az eugenika fanatikusainak nem volna szabad elfelejteniük, hogy az egész mozgalom megindítója, Galton, az eugenikát nemcsak nem akarta függetleníteni az etikától, hanem abba egyenesen bele akarta építeni. 1905-ben úgy ír az eugenikáról, mint «a vallás egy tényezőjé-
