Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A cselekvő (pozitív) eugenika
110 TÓTH TIHAMÉR jában említi, hogy még a legziláltabb idegrendszer is értékes emberi lelket hordozhat. Kedves hasonlattal is él, mikor azt írja, hogy a rozzant, szegényes, gyenge kis erdei kunyhóból is, annak piciny ablakából is szép leányarc mosolyoghat felénk. II. Elítéli a katolicizmus a kollektivizmust hirdető eugenikát. Nyíltan vallja, hogy nem az állam teremtette a családot, hanem a családból alakult ki az állam. Ha tehát a család előbb volt a fajnál és államnál is, mind történelmileg, mind formailag fölötte áll az államnak. Ebből azonban következik, hogy a családalapításba és gyermekek életbehívásába nem lehet az államnak direkt beleszólása, mert az az egyénnek természetjoga. Ettől a természetadta jogától pedig a büntetlen — bárha gyönge egészségű — embert az állam nem foszthatja meg, mert ez hatalmi túlkapás és a természeti jog megsértése lenne. Külön ki kell emelnünk, hogy ugyanaz a katolikus Egyház, amely a hivatalos tekintélynek és állami hatalomnak mindig és mindenütt a legelső védelmezője volt, szükség esetén — íme — mily imponáló bátorsággal lép fel az egyén veszélyeztetett jogainak védelme mellett is. Nem ismeri el tehát a katolicizmus, hogy eugenikus indikáció alapján a házasságtól el lehessen valakit tiltani, bár az ilyennek eltanácsolását lelkiismeretük, felelősségérzetük fölkeltésével helyesnek tartja. De az állami tilalom helyét itt a lelkiismeret tiltó szavának kell elfoglalnia. III. Elítéli a katolicizmus az ártatlanok sterilizációját, mert az öröklött terheltség nem bűn, bűn nélkül pedig az államnak nincs joga ahhoz, hogy az egyént megfossza attól az integrális tehetségétől, amit számára az életadás ereje jelent. Ha ez a terheltség veszélyt jelent a közösségre, az államra, az védekezhetik ellene más módon, pl. az illetők hosszabb időre szóló zárt internálásával, ami az illető szerencsétlen egyén természetjogának csak indirekt megakadályozását jelentené és nem direkt és többé jóvá nem tehető megsemmisítését. Mily öröm és nyugodság azt tudnunk, hogy az Egyház ily szorgosan őrködik az egyén jogai fölött és nem nézi szó nélkül, hogy az állam a neki kevésbbé tetsző tagjainak természetadta jogairól kényre- kedvre rendelkezhessék tudományos vélemények, korhangulatok és utilitarista szempontok érdekében ! Ez a határozott állásfoglalás természetes következménye az Egyház mindenkori tanításának, hogy az erkölcsi törvények föltétlenül kötelező erején semmiféle társadalmi vagy anyagi előny kedvéért nem lehet enyhíteni. IV. Viszont korántsem ítéli el a katolicizmus magát a nagy törekvést, mely értékesebb, egészségesebb, munkaképesebb, erősebb emberi generációt akar biztosítani. Még a negatív eugenikának is van olyan része, amelyet az encyklika — legalább nagyjában — honorál ; ez a házasságról lebeszélése (nem eltiltása !) azoknak a terhelteknek, akiknek valószínűleg «csökkent értékű» utódjaik lesznek. A «Casti connubii» itt enyhébbnek
