Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Takács Ince: A Duns Skót János körül fellendülő irodalom
A DUNS SKÓT JÁNOS KÖRÜL FELLENDÜLŐ IRODALOM. Tagadhatatlan, hogy az újabb időben mindtöbben foglalkoznak Duns Skót János életével, bölcseleti és teológiai eszméivel. Ez a felfelé ívelő Scotus-irodalom annak a ténynek hangos bizonyítéka, hogy a modern történeti irányzat a teológia és a bölcselet terén is mindig több jogot követel magának. Ennek folyományaképpen az egyének és eszméikről alkotott felfogások is mindig jobban tárgyilagossá válnak. Ez az irányzat a középkori egyéniségeket nem kiszakítottan vagy a századok folytán személyiségükhöz tapadt kevésbbé szerencsés közfelfogástól be- folyásoltan törekszik vizsgálni, hanem szakítva az ósdi, porlepte előítéletekkel, visszamegy az egykorú történelem tiszta forrásaihoz és azok révén történelemszemlélettel, illetve szellemtörténeti visszaidézéssel fürkészi azok viselt dolgait. Eme művelet folytán beállott átértékelési folyamat szépen szemlélhető Duns Skót Jánosban, akivel másfél évtized alatt szinte többet foglalkoznak, mint azelőtt egy század alatt. A Duns Scotussal való felfrissült irodalmi lelkesedésnek az utolsó tizenöt évben több oka van. Érdemes lesz néhányat felsorolni, hogy megértsük a scotusi reneszánszt. Ezek közül megemlítésre méltó az a tudományos jellegű vita, amely Franciaországban keletkezett Scotus eszméi felől. 1922-ben Párisban ugyanis Bemard Landry sorbonnei tanárnak megjelent egy kötete La philosophie du Duns Scot címen ; ebben Scotust azzal vádolja, hogy szembehelyezkedett Szent Tamással, Szent Bona- venturával és a régebbi ferences iskolával. Szektárius irányú spirituálisnak tünteti föl, aki nem ismer szeretetet, elvesztette a szeretet iránt érzékét. Erre következett a fiatal és nagy felkészültségű P. Ephrem Longpré kanadai ferencesnek bravúros és tárgyilagos cikksorozata (összegyűjtve : La philosophie du B. Duns Scot, Paris, 1924.), amellyel kimutatta, hogy Landrynak érvei már csak azért sem helytállók, mivel idézetei olyan állítólagos Scotus-művekből valók, amelyeket a józan kritika már nem tulajdoníthat neki. Vonatkozott ez különösen a Theoremata c. műre, amelyből Landry legtöbbet merített, de amelyről már 1918-ban megírta Déodat M. de Basly O. F. M., hogy «doit dans son ensemble et sans la moindre hésitation possible, être mis au nombre des Spuria Scoti.» (Archivum Franciscanum Hist., XL 1918., 2—21.), és amelyről illett volna Landrynak is tudomást szerezni. Scotus iránt, mint a skótizmus feje iránt keltett érdeklődést, az a hírlapi eszmecsere, amely 1929-ben hollandi újságokban látott napvilágot. P. Kasteel a Hét Nieuwe Dagbladb&n azt állította, hogy a skoTheologia. 23
