Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
MIT KELL TUDNIA A PAPNAK AZ ÁTÖRÖKLÉSRŐL? 347 fológiai, pszihológiai és fizikai, normális és abnormis emberi tulajdonságok átöröklésének kérdésében is. Az átöröklés tanulmányozásának különösen döntő fontosságú segítséget nyújtott a sejtkutatás fejlődése. Még mielőtt Mendel közzétette volna nagyfontosságú megfigyelését, Schwann Tivadar már megállapította azt a rendkívül fontos tételt, hogy mindenfajta organizmusnak legvégső élő egysége a sejt, de még hosszú időbe és kutatásba került, míg ennek a titokzatos valaminek életét és szaporodását a tudomány földerítette. Mi tehát az az eredmény, amelyet a legújabb biológiai kutatások a testi örökléssel kapcsolatban megállapítottak? A) Minden embert őseihez az a két, szemmel nem is látható apróságú sejt fűz, amelynek egyesülése által keletkezik az új emberi élet. Az egyik a petesejt, amelynek nagysága 200 mikron. A másik a mag, amely egy hosszúkás pálcika, a szára 50 mikron, a vége egy 3 mikron nagyságú gömb. A csillagászat alapmértéke, a «fényév», szédületes nagy távolság ; a biológiáé a «mikron» (jele a görög E- betű) szédületes kis mérték : a milliméter ezredrésze. A sejtnek lényeges alkotóelemei a chromosómák. A chromosómák «színes testecskéket» jelentenek. Nevüket onnan kapták, hogy előszeretettel nyelnek el magukba bizonyos festékeket, amikor a sejteket kísérletezés céljaira megfestjük. «A chromosómák az egyik nemzedékről a másikra átmenő, önálló egységek» (Lenhossék). A chromosómák száma az egyes fajokban ugyanaz : közeli rokonokban sokszor elütő, távolesőkben megint lehet ugyanaz, pl. az emberi sejt chromosómáinak száma megegyezik a lilioméval. Az emberi sejt 48 chromosómát tartalmaz. De mialatt a petesejt és mag érnek, az alatt titokzatos redukció történik a chromosómák számában : a felük visszafejlődik, hogy mikor a megtermékenyítéskor a petesejt és mag találkoznak, mindegyikben már csak 24—24 chromosoma legyen ; mert ha 48 lenne, torzsejt alakulna. A 24—24 chromosoma köti össze a gyermeket és unokát szülőkkel, ősökkel, családdal. Ez a 48, szabad szemmel láthatatlan pontocska, az a végső szál, amely a generációkat összefűzi egymással: tehát az átöröklés biológiai magyarázatát természetszerűleg itt kell keresni. Az új megtermékenyített sejtben 24 chromosoma van az apai és 24 az anyai sejtből. Az első, megtermékenyített sejtben aztán a 48 chromosoma hosszában kettéválik és ezeket a fél darabokat valami titokzatos erő mozgásra indítja. Felük lefelé és felük felfelé vándorol a sejtben, minél messzebbre egymástól. Most a sejt befűződik és az első megtermékenyített sejt helyét most már két leánysejt foglalja el, mindegyikben 48—48 chromosómával. A két leánysejt ezután fenti módra újra oszlásnak indul s lesz belőle négy, nyolc, tizenhat... és így tovább. Mi lehet ennek a csodálatos oszlásnak a célja? Bizonyára az, hogy mindkét új sejtbe egyformán kerüljön mindkét örökséget hordozó chromosoma. Valószínűen innen érthető, hogy ugyanazon családból elütő testvérek is erednek, mert más és más tulajdonságokat hordozó chromosómák maradtak meg a sejtjeikben.