Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kecskés Pál: Faj és vallás
340 KECSKÉS PÁL hogy egy csepp eredeti zsidó vér sem volt ereiben, oly nagy, hogy majdnem egyenlő a bizonyossággal».1 Az a valószínűség pedig, amely ezt a feltevést igazolja, Chamberlain szerint egyszerűen az, hogy Jézus a vallást teljesen érzelmi jellegűnek tartotta, ami homlokegyenest ellenkezik a zsidó formalizmussal. Chamberlain azt a sejtést sem tartja megengedhetetlennek, hogy Szent Pálnak a zsidó vallásra tért hellén vérű anyja volt,1 2 vagy hogy Nestoriust a germán vér késztette az egyházzal való szembefordulásra.3 Aquinói Szent Tamásról is megállapítja, hogy «egy teljesen becsületes germán férfiú volt, zseniális szellemi képességgel».4 Éppúgy Dantéról is kimondja a germán eredetet. Természetesen e köny- nyed feltevések ellenére sem tudunk attól a gyanútól szabadulni, hogy e germánoknak tekintett kiválóságok ereiben más vér is csörgedezett. De hogyha keverékvérű emberek a zsenialitás magas fokára juthatnak, vájjon ez nem cáfolja-e meg mindennél világosabban a faji tisztaság tételét? Ez a kultúrnépeknél különben is keresztülvihetetlen követelmény. S mily komolytalan eljárás, midőn Rosenberg a zsidók «szolgalelkű» monoteizmusával szemben a panteizmust az indo-germán lélek ősi örökségének akarja feltüntetni. Kétségtelenül voltak monoteista germánok is (a vezető szellemek közül legyen elég egy Leibnizet, vagy egy Kantot említeni) s akadtak panteisták a zsidók és az arabok között is. A középkori zsidó és arab panteista filozófusoktól eltekintve, az újkorban az első szisztematikusan kiépített panteista rendszer a spanyol-zsidó Spinoza műve, s ennek a zsidónak igen nagy becsülete volt Goethe megSchleiermacher előtt. Az egész germán vallási mozgalomra jellemző dilletantizmusnak klasszikus példája Rosenberg Eckehart-interpretációja. Ha Rosenberg Eckehart német prédikációin kívül más misztikus művét is olvasta volna, bizonyára nem merné oly vakmerőén állítani, hogy Eckehart fedezte fel az Istennel egyesült lélek szabadságát. S ha tudná, hogy Eckehart sokat vitatott misztikájának orthodox-keresztény gondolatai mind megtalálhatók már az általa oly mélyen megvetett afrikai Szent Ágostonnál is, s ha átlátná az eckeharti misztika racionalista és panteista színezetű gondolatainak megint csak az afrikai eredetű újplatonizmussal való kapcsolatát, bizonyára nem merné az eckeharti misztikát eredeti germán terméknek feltüntetni. Szegény Eckehart, midőn a misztika képletes nyelvén a Krisztus véréből fakadó kegyelem befogadására a léleknek minden salaktól való megtisztulását sürgette, bizonyára nem gondolta, hogy egy merész képzeletű fajtestvére hétszáz év múlva ezért a kijelentéséért mint a germán vér-mithosz megteremtőjét fogja ünnepelni. De minek tulajdonítsuk ennek az egész szellemi forrongásnak a kilobbanását? Kétségtelen, hogy a németség életében bekövetkezett nemzeti fordulat csak közelebbi, kiváltó oknak tekinthető. Úgy véljük, közel járunk az igazsághoz, ha a mozgalom mélyebbrenyuló gyökereit az irracionalizmusban, az «élet» filozófiájának a talaján keressük. Már vagy félszázad óta kíséri szellemi életünket ez az irányzat, melynek 1 Die Grundlagen, 219. 1. 2 581. 1. 3 606. 1. 4 863. 1.
