Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
320 ECKHART FERENC A concordatum XXII. cikke új jogot szerzett a pápának: az érseki és püspöki székeskáptalanok első méltóságának, a nagyprépostnak kinevezését. Ezzel a cikkel kapcsolatban hosszas tárgyalások folytak, mert Ferenc József itt is biztosítani akarta valamilyen formában jogait. Rauscher hercegérseknek sikerült is a pápai jogot korlátozni. Viale del Prelà bíbornok egy 1855 augusztus 18-án hozzá intézett levélben elismerte több nem közzéteendő engedmény között, hogy az első méltóságra az uralkodó ajánl a pápának a püspök meghallgatása után : a püspök csinálja a javaslatot a kultuszminiszter útján az uralkodónak, aki meghatározza a kinevezendő egyént és azt egy praesentatiónak megfelelő iratban a római nagykövet útján nyújtja át a pápának, kérve az adományozást. Amennyiben megtörtént, hogy az uralkodó a püspök javaslatát nem fogadta el, ebben az esetben közölni kellett ennek okát és a kultuszminisztérium egész jellemzést küldött a római nagykövetnek, hogy felvilágosítást adhasson a Szentszéknek. A császári ajánlathoz minden esetben mellékelni kellett a püspök bizonyítványát, nem azért, hogy igazoltassék, hogy az illető méltó a kinevezésre, hanem, hogy Rómában a kinevezendő minősítésébe betekintést nyerjenek a vonatkozó adománybulla kiállítása céljából. Mikor a nuncius 1858-ban az iránt tett lépéseket, hogy a püspöki kinevezések megtörténte után, de közzététele előtt tudassák vele a praesentálandó nevét, hogy négy heti ideje legyen értesülések szerzésére, ugyanakkor azt is kívánta, hogy a prépostot ajánló levél kiállítása előtt egy hónappal a nunciaturát értesítsék, hogy kit akar az uralkodó a püspök javaslatára, vagy annak ellenére ajánlani. Végül azt is kívánta, hogy a püspöki bizonyítvány ne a római nagykövetség, hanem a nuncia- tura útján küldessék el. Ferenc József a kultuszminiszter javaslatára a nunciusnak ezt a kívánságát elfogadta, hiszen a concordatumban biztosított pápai jogról volt szó és nem volt akadálya annak, hogy a kinevezés előkészítését a Szentszék a neki megfelelő módon rendezze be, feltéve, hogy az uralkodó ajánlási jogát minden alkalommal tekintetbe veszi. A már említett, 1858 március 12-én kiállított kéziratban, a káptalanok első méltóságára nézve is elrendelte Ferenc József a kívánt előzetes közlést, de a püspök bizonyítványaira vonatkozólag úgy intézkedett, hogy azok, mint eddig, a kormány, illetőleg a nagykövetség útján jussanak el a Szentszékhez, szóljanak a jelöltek minősítéséről, címeiről, de ne szóljanak arról, hogy kit szándékozik az uralkodó ajánlani. A kinevezési bullát is a nagykövetség és a minisztérium útján kapja meg a kinevezett, hogy a kinevezés folytán beálló változásokról, vagyis arról, hogy minő üresedés áll be a beneficiumokban, a császári kormány tudomást szerezhessen.1 Ettől kezdve a káptalani első méltóság betöltése úgy ment végbe, hogy a püspök tett hármas ajánlást, mégpedig a graduális promotio szerint, első helyen rendesen az olvasókanonokot jelölve. Ettől csak akkor tért el, ha a lector valamely fontos okból nem volt alkalmas az 1 Osztr. Kultuszmin. ltár. Kulturregist. 1858 : 281. sz.
