Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
apostoli nunciussal való megegyezéstől teszi függővé, szembe kell szállni. Ha tehát a Szentszéknek az volna a kívánsága, hogy a kinevezés, illetőleg a kinevezésre vonatkozó javaslat megtétele előtt kell a személyek felől megállapodni, a legfelsőbb elhatározásnak ehhez a korlátozásához nem szabad semmiképpen sem hozzájárulni. Máskép áll a dolog a püspök kinevezése után. Eddig az volt a szokás, hogy a kinevezést azonnal kihirdették és azután a hivatalos praesentatiós iratot kábították és a külügyminiszter útján a római nagykövet juttatta el a Szentszékhez. «Elgondolható, ha az a jelen körülmények között nagyon valószínűtlen is, hogy a kinevezettel szemben aggályok merülnek fel, amelyek a Szentszéket arra bírják, hogy a prae- sentatiót megtagadja és ily megtagadás jogát elvileg nem lehet elvitatni.» Erre volt is már eset, amikor a pápa megtagadta egy kinevezett trevisoi és mantuai püspök megerősítését, ámbár a praesentatiós irat elment és 1820—21-ben folytatott hosszas tárgyalás után be kellett látni a praesentatio hiábavalóságát. Hogy ily nehézségek többé elő ne fordulhassanak, legcélszerűbb volna, javasolta Thun, ha a nunciust még a legfelsőbb elhatározás kihirdetése és a praesentatiós írat elküldése előtt bizalmasan értesítenék annak tartalmáról és a praesentatiós iratot csak a kinevezés után egy hónappal küldenék el a Szentszéknek. Erre az időre el kellene a kinevezés közlését is halasztani. Ez nem lenne a kinevezési jognak a sérelmére, mivel a kinevezéstől nem állnának el, csak abban az esetben, ha a kinevezett személyével szemben olyan súlyos aggodalmak merülnének fel, hogy azok a kánoni instuitiót úgyis megakadályozták volna és azt a Szentszék a szóban lévő bizalmas közlés nélkül is megtagadta volna. A Szentszék ebből az engedményből mégis azt látná, hogy az udvarban megvan a szilárd akarat az összeütközések elkerülésére.1 Ferenc József a kultuszminiszter javaslata értelmében határozott és elrendelte, hogy ezentúl a kinevezés megtörténte után a kultusz- miniszter értesítse a külügyminisztériumot s ez közölje azután a kinevezést a nunciussal, a praesentatióval pedig négy hétig várjanak. Ha a nuncius kifogásokat emelne, úgy fel kell szólítani, hogy adja elő azok alapját, mert csak abban az esetben hajlandó az uralkodó a kiszemelt egyéntől eltekinteni, ha abban olyan tulajdonságok hiányoznak, amelyeket a kánonjog az illető méltóság betöltésére kíván.1 2 Az első magyar püspök, akire vonatkozólag a kinevezése után ez a bizalmas közlés megtörtént, Haas Mihály volt, akit 1858 április 18- án nevezett ki Ferenc József a szatmári egyházmegye élére. Másnapi 19- én, a kultuszminiszter már közölte a külügyminiszterrel a kinevezés tényét, aki azonnal értesítette a nunciust. Mikor május 27-én még nem érkezett válasz a nuncius részéről, a kultuszminiszter már a kinevezési decretum kiadására és a hivatalos lapban (Wiener Zeitung-ban) való közzétételére gondolt, a Szentatya hozzájárulásának bevárása nélkül. Ekkor azonban már a külügyminisztériumban volt a nuncius május 1 U. o. 2 1858 márc. 12. U. o. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 317
