Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
316 ECKHART FERENC jövőben a praesentatio, azaz a nominatio előtt félhivatalosan közöltessék vele a kinevezendő neve, hogy idejében szerezhessen bizalmas értesüléseket a jelölt személye felől, hogy Rómát a praesentatio ne találja készületlenül.1 A concordatumban semmi erre vonatkozó intézkedés nem található, az, mint láttuk, elismeri egyszerűen a nominatio vagy praesentatio jogát. 1857-ben azonban a nuncius felhasználva a jóviszonyt, amely a concordatum megkötése után Bécs és Róma közt fennállott, bizonyára újabb utasításra, jegyzéket intézett az osztrák külügyminiszterhez, amelyben azt kérte, hogy az érsekségek és püspökségek betöltésénél legalább négy héttel előbb közöljék vele bizalmasan annak a nevét, akire a választás esett, hogy módjában legyen a kinevezendő személyére vonatkozó szükséges értesüléseket a Szentszék részére megszerezni. Ezt a kívánságot azzal okolta meg, hogy a Szentszék és a császári kormány közti egyetértés ezekben a kérdésekben ilyesmódon lenne leghatásosabban biztosítható és ki volna még a lehetősége is zárva annak, hogy már megtörtént praesentatiót visszautasítsanak. A nuncius szerint a concordatum megkötése előtt az Ausztriában is, miként különben más szuveréneknél, szokásban volt. Mikor a külügyminiszter tudatja a nuncius jegyzékének a tartalmát a kultuszminiszterrel, megjegyzi, hogy megegyezés létrehozatala a praesentatio kiállítása előtt bizonyos esetekben mindkét fél érdekében állna. A kultuszminisztérium van azonban hivatva arról javaslatot tenni, hogy vájjon minden esetben elvállalják-e azt a kötelezettséget, hogy a császári kinevezési jog gyakorlása a Szentszékkel való előzetes egyetértéstől tétessék függővé. Egyszersmind megjegyzi, hogy nem tud arról, hogy tényleg azelőtt is lett volna megegyezés, amint azt a nuncius emlegeti.1 2 Gróf Thun azután 1858 január 24-én felterjesztést intézett Ferenc Józsefhez : A concordatum elismerte az uralkodónak elődeitől örökölt jogát a püspökök kinevezésére. Ez előjog minden kétséget kizáró gyakorlása érdekében az uralkodó bizonyos korlátozást is magára vállalt, annak a biztosításnak megadásával, hogy a püspökök kiválasztásánál a jövőben is élni fog az illető tartomány püspökének tanácsával. Ezzel az eljárással azt akarták elérni, hogy ne praesentáljanak a pápának olyasvalakit, akinek a kánoni megerősítése nehézségekbe ütköznék, mivel feltehető, hogy a püspökök tanácsának megfogadása megakadályozza az institutio visszautasítását. A Szentszék most mégis azt kívánja, hogy őt a jelölt személyéről egy hónappal előbb bizalmasan értesítsék, hogy információkat szerezhessen. A kultuszminiszter nézete szerint, mivel a kinevezéseknél a legnagyobb körültekintéssel szoktak eljárni és megfogadják a püspökök tanácsát, aligha fordulhat elő az, hogy a pápának visszautasításra legyen alkalma. Mivel az uralkodónak a concordatumban megerősített előjogáról van szó, ezért minden kísérlettel, amely a jog gyakorlását az 1 v. Hussarek, Verhandlung des Konkordats. 597. 1. 304. j. 2 Külügym. átirata a kultusznak, 1857 nov. 15. Osztr. kultuszmin. ltára, Kultus registr. Praes. 1858:281.
