Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
okot a Szentszékkel szemben. Láttuk, hogy a haditörvényszékek ítéletei főpapokkal szemben nem egy esetben vonták maguk után a Szentszék fellépését. Ferenc Józsefnek pedig semmi sem feküdt annyira szívén, mint a forradalmi mozgalmak elleni küzdelem. Ezt az óhajtását figyelembe vette a pápa akkor, amikor egy közzé nem tett titkos cikkben a következő megállapodást fogadta el, amely hivatva volt a jövőben az eddigiekhez hasonló félreértéseket kiküszöbölni : Ámbár a császár bízik abban, hogy nem fog megtörténni, hogy valamely egyházfő a köznyugalom elleni mozgalmakba keveredjék bele, ha ez mégis előfordulna, fenntartja magának a jogot, hogy a hazaárulás, vagy felségsértés miatt vádlottak ellen mindazt előzetesen elrendelhesse, ami a birodalom sértetlensége és a béke fenntartása érdekében az eset természetének megfelelően szükséges, mielőtt az ítélet végrehajtásáról a Szentszékkel tárgyalást folytatna.1 * * * Nem sokkal a concordatum megkötése után Róma némi újabb engedményt ért el a főpapok kinevezése körül. A Szentszék régi óhajtása volt a nuntiaturáknak, ott, ahol az államfő a nominatio jogát gyakorolta, a kinevezésre befolyást biztosítani. A bajor concordatum megkötése után kinevezett első müncheni nuncius Serra-Cassano 1818-ban többek közt azt az utasítást kapta, hogy hasson oda, hogy a király bizalmasan tudassa vele még a kinevezés, vagyis a decretum kiállítása előtt, hogy kit akar kinevezni valamely megürült püspöki székre, hogy Őszentsége véleménye megkérdezhető legyen és hogy a királynak a visszalépés meg legyen könnyítve, amennyiben a Szentszék nem volna hajlandó a jelöltet elfogadni. Valamely jelölt elejtése mindenképpen könnyebb lett volna, mint már megtörtént kinevezésnek visszavonása. A nuncius- nak ez a beavatkozása a kinevezés jogába Bajoroszágban nem következett úgy be, mint Franciaországban a köztársaság idejében.1 2 A bajor kormány a nunciust mindig távol tudta tartani és a kinevezések inicia- tiváját mindenkor szilárdan kezében tartotta. Ha elő is fordult, csak két esetben, hogy a bajor király szükségesnek tartotta a kinevezés előtt a Szentszékkel való megállapodást, azt római követe útján intéztette el. A bajor dinasztia tudatosan őrködött azon, hogy a kinevezések a Szentszékkel, illetőleg nunciusával folytatott előzetes érintkezés nélkül történjenek meg. Ezt úgy II. Lajos király 1878-ban, mint Luitpold régens herceg szigorúan elrendelte.3 Bécsben is megnyilvánult az «entente préalable» elérésére irányzott törekvés. Viale Prelà bíbornok pronuncius 1853-ban hasonló utasítást kapott, mint Serra-Cassano : valami módon érje el azt, hogy a A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 315 1 Az erre vonatkozó tárgyalások : Hussarek, Die Verhandlung des Konkordats. 615. s köv. 1. 2 U. Stutz, Über das Verfahren bei der Nomination auf Bischofsstühle Berlin, 1928. 13. 1. 3 Minderről Anton Scharnagl, Das königliche Nominationsrecht für die Bistümer in Bayern, 1817—1918. Zeitschr. der Sav. Stiftung. Kanon. Abteil. XVII. 250. s köv. 1. és röviden Stutz ism. m.
