Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
314 ECKHART FERENC Rauscher azt kívánta, hogy a magyar püspöki kinevezéseknél ugyanaz a forma használtassák, amely az osztrák és a lombardiai püspökségek betöltésénél használatos volt. A kultuszminiszter, Thun gr. óva intett attól, hogy a legszükségesebb engedményen túlmenjenek. A magyar és a többi, a császár betöltési joga alá tartozó püspökségek között több különbség van ; így elsősorban, hogy a magyar püspökök részére diplomát állítanak ki, amelyet Őfelsége saját kezűleg ír alá, míg a többi püspököket egyszerű miniszteri irattal tudatják a kinevezésről. Ezt Magyarországon bizonyára fenn akarják a jövőre is tartani és «ámbár Őfelsége ennek a körülménynek bizonyára kisebb fontosságot tulajdonít, mint annak, hogy elkerüljön mindent, ami alkalmas arra, hogy a Szentszéket megokoltan megbotránkoztassa», mégsem tartaná a miniszter helyesnek, hogy ok nélkül változtassanak olyan formákon, amelyek «az apostoli királynak az Egyházhoz való sajátságos viszonyából fejlődtek ki Magyarországon».1 Az engedmény azonban az uralkodó akaratához híven megtétetett és ez Rauscher hercegérseknek Viale Prela bíbor- nokhoz intézett, a concordatumot kiegészítő 5. leveléből derül ki : «Magyarországon a legrégibb idő óta szokásban volt, hogy a királyok a püspökök kinevezésénél egyéb kifejezések mellett, amelyek ellen semmi kifogás sem merül fel, a «conferre» szót is használják, mivel ez a kánonjog szigorúan értelmezett elveivel nem egyeztethető össze. Őfelsége elrendelte, hogy a kinevezési okmányból (ex nominationis instrumento) töröltessék».8 Egyébként a concordatum a kinevezéseknél a püspökök meghallgatásának kötelezettségét újból megállapítja : «Maiestas Sua Caesarea in seligendis episcopis, quos vigore privilegii apostoliéi a Serenissimis Antecessoribus ad ipsam devoluti a Sancta Sede canonice instituendos praesentat seu nominat, imposterumquo que antistitum imprimis comprovincialium utetur». (XIX. c.) Meghatározza még a concordatum az eskü szövegét is, amelyet az újonnan kinevezett püspököknek hivataluk átvétele előtt magának az uralkodónak jelenlétében kell letenni : «Ego iuro et promitto ad sancta Dei evangelia, sicut decet episcopum, obedientiam et fidelitatem Caesareo-Regiae Apostolicae Maiestati et successoribus suis, iuro item et promitto me nullam communicationem habiturum nullique consilio interfuturum, quod tranquillitati publicae noceat, nullamque suspectam unionem neque intra neque extra imperii limites conservaturum atque si publicum aliquod periculum imminere resciverim, me ad illud avertendum nihil omissurum». (XX. c.) Az esküszöveg nagyon emlékeztet a II. József idejében megállapított esküre. Mindezekkel és más engedményekkel szemben azonban egy tekintetben az uralkodó elismertette jogait, amelyeket az Egyház eddig kétségbevont és amelyek alkalmazása eddig annyi félreértésre adott 1 2 * * 1 Osztr. kultuszmin. ltára Kultusreg. 1855 : 285. 2 Kiadva legújabban : Raccolta di concordati su materie ecclesiastiche tra la Santa Sede e le autorita civili. Róma. Tipogr. Poliglotta Vaticana 1919. 837. 1.
