Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
és kimutatta, hogy az 1849. évi bécsi püspöki konferenciák határozatai az egész monarchiára alkalmazhatók. Az osztrák államférfiak azonban ekkor még azon a nézeten voltak, hogy az uralkodó nem mondhat le azokról a jogokról, amelyek őt, mint Magyarország apostoli királyát megilletik. Ezeket a jogokat hangsúlyozta az a konferencia, amelyet Magyarország és melléktartományainak püspöki kara 1850 augusztus végén Esztergomban tartott meg. A concordatum tárgyalásai folyamán azonban éppen Rauscher hatása alatt győzött az az uralkodónak is egyre jobban tetsző irányzat, hogy a birodalmi egység gondolatát az Egyház és az állam viszonyának egységes tervek alapján elérendő rendezése nagy mértékben szolgálná. «A concordatum-tervek ilymódon politikai pártprogramra egy részévé váltak».1 Szcitovszky a tárgyalások folyamán Rómában is megpróbálta megakadályozni a concordatumnak Magyarországra való kiterjesztését, de Rauscher szintén Rómába utazván, a hercegprímás törekvéseit nemcsak keresztezte, hanem a Szentatyát is 1855 elején olyan nyilatkozat megtételére bírta, hogy szükségesnek látja a megállapodást az egész monarchiára kiterjeszteni. Szcitovszkynak Rómában a bíbornokok- nál tett lépéseiért Ferenc József azután kihallgatáson komoly szemrehányásokat tett.1 2 A magyar király jogai pedig a concordatum intézkedései alapján nem egy megszorítást szenvedtek. így míg Mária Terézia, Ferenc, de maga Ferenc József is belátásuk szerint alapítottak püspökségeket, emeltek érsekség rangjára addigi püspökségeket és elhatározásaikat csak utólag erősítették meg a pápával, addig a concordatum ebben másként intézkedett : Ez a jog ezután a Szentszéket illeti meg, ezután ő alapíthat új egyházmegyéket és ha ezt teszi, e felől a császári kormánnyal előzetesen tanácskozik. (XVIII. c.) A püspökök kinevezésének kérdésében is történt nevezetes változás a concordatum és az azzal kapcsolatos tárgyalások révén, mégpedig éppen a magyar királyi kegyúri jogra vonatkozólag. A tárgyalások során a Szentszék részéről az a kifogás merült fel, hogy a magyar király nemcsak nominálja és presentálja a Szentszéknek azokat, akikkel püspöki széket akar betölteni, hanem neki adományozza a püspökséget, még mielőtt a Szentszék a kinevezést megerősítette volna s ez az adományozás a «conferre» szóval fejeztetik ki. A Szentszék tehát teljes egyenlőséget akart létesíteni a magyar király és más uralkodók jogai közt, akik a püspöki székek betöltésének jogával éltek. A kérdésben Rauscher bécsi hercegérsek, aki a tárgyalásokat osztrák részről vezette, engedékenységet, a Szentszék kívánságának kielégítését ajánlotta. Ferenc József szóbeli utasítására az osztrák kultuszminisztérium értesítette Rauschert, hogy amennyiben a magyar püspökök kinevezésének eddig szokásos formájában «oly kifejezés fordulna elő, amely egyházjogi szempontból kifogásolható», hajlandó ezt a jövőben elkerülni. 1 Hussarek, Die Verhandlung des Konkordats 519. 1. és 143. j. 2 U. o. 607 és 609.1. A konkordatumtárgyalások és a végrehajtás magyar vonatkozásai, sajnos, még nincsenek tudományosan feldolgozva. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 313
