Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
312 ECKHART FERENC járult Ferenc József 1850 dec. 12-én kelt határozatához, amely szerint a gyulafehérvár-fogarasi görög szertartásit püspökség érsekséggé emeltessék és hogy Lúgoson és Szamosujvárott püspökségek állíttassanak fel, az új főpapi székek betöltésénél Albrecht főherceg, mint kormányzó a méltó jelöltek megtalálása végett a prímáshoz, továbbá a nagyváradi, az eperjesi, a munkácsi és a fogarasi püspökhöz fordult. Mindegyik több személyt sorolt fel, egyet-egyet különösen kiemelve. A főherceg, miután az erdélyi katonai kormányzótól is információkat kért, főleg politikai magatartás szempontjából jellemezte őket. Ezen az alapon tette meg végül a kultuszminiszter javaslatát, amelyben megállapította, hogy kevés a választék megfelelő emberekben. A politikai hatóságok jellemzése alapján figyelmen kívül kell hagyni az egyik legmegfelelőbb jelöltet, Pappfalvi Konstantint, mert résztvett, mint képviselő a debreceni országgyűlésen s így «politikai tekintetben egyáltalában nincs meg az a megbízhatósága, amelynek a püspöki hivatallal összekötve kell lenni». De mások is voltak, akiknek a politikai magatartása a forradalom idejében nem állította ki a próbát. Végül is Dobra Sándort ajánlotta a lugosi püspökségre, akinek a személyére vonatkozólag maga is szerzett be, bizonyára a politikai rendőrség útján információkat. «Az ő politikai és morális magatartását mind az országos hatóságok, mind a püspöki kar kifogástalannak jellemezte, azért is az erdélyi kormányzóságnak a megjegyzése életmódjának rendetlensége miatt alaptalan és mint megbízható forrásból tudom, hamis.» A kultuszminiszter javaslata alapján Ferenc József ki is nevezte Dobra Sándort lugosi és Alexi Jánost szamos- ujvári görög szertartású püspökké.1 * * * Az 1855. évi concordatum és annak következményei némileg szűkítették azokat a jogokat, amelyeket Ferenc József elődei Mária Terézia óta gyakoroltak. A concordatumot pedig a fiatal és vallásos uralkodó egész birodalmára vonatkozólag kötötte és Magyarországon is érvényesítette. Mikor a tárgyalások az Egyház és az állam viszonyának rendezése ügyében megindultak, még magának az osztrák kormánynak a kebelében is kételyeket nyilvánított (az 1850 jan. 15-i minisztertanácson) báró Kraus pénzügyminiszter, hogy vájjon a katolikus egyház állásának megfontolásánál «tekintetbe vették-e azt a fontos körülményt, hogy Őfelsége a császár, mint rex apostolicus az egykori magyar koronatartományok felett pápai adományozás folytán in ecclesiaticis fontos jogokkal bír, amelyekről most sem mondott le és amelyeket az Egyház és állam viszonyának a megállapításánál megfelelő világossággal kell megállapítani». Rauscher, a későbbi bécsi hercegérsek, aki a tárgyalásokat Ausztria részéről kezdettől fogva vezette, már 1850 elején két emlékiratot adott át Schwarzenberg herceg miniszterelnöknek, amelyben az Egyház és állam viszonyának az egész birodalom, tehát Magyar- ország területére is kiterjedő egységes rendezését tartotta kívánatosnak 1 Osztr. Kultuszmin. levéltára. Praes 1855:431 és Állami ltár. Min. rat. 1854:735.
