Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
A második változás pedig az, hogy szokásba jött valamely püspöki szék betöltése előtt a metropolitának és a suffraganeus püspököknek a megkérdezése megfelelő személyek ajánlása céljából. Ezzel tulajdonképpen az Ausztriában már régebben fennálló szokás terjedt ki Magyarországra is. 1849 tavaszán Bécsben tartott osztrák püspöki konferenciák foglalkoztak többek közt a püspökök kinevezésének jogával. A tanácskozásokon a magyar püspökök közül csak Szcitovszky, akkor még pécsi püspök és a zágrábi püspök jelentek meg s így azokon tulajdonképpen csak az örökös tartományok püspöki kara vett részt.1 A püspöki konferencia annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az uralkodó a kinevezéseknél ne intézkedjék a katolikus püspökök megkérdezése nélkül. A kormány hajlandó volt ezt a kívánságot teljesíteni és a Szentszékkel a kinevezésekre nézve tárgyalásokba bocsátkozni oly feltétel mellett, hogy befolyása biztosítva maradjon abban az irányban, hogy olyanok távoltartassanak a püspöki székektől, «akik a polgári rendet veszéllyel fenyegetik», vagyis, akik politikailag megbízhatatlanok. A tárgyalások azután a concordatum tárgyalásainak részét alkották. Ferenc József azonban tárgyalás nélkül is elismerte a püspökök kívánságának a méltányosságát : «A püspökök kinevezésének engemet illető jogában fenséges őseimtől örökölt jogot látok, amelyet lelkiismeretesen az Egyház és az állam üdvére és javára szándékozom gyakorolni. Hogy a személy kiválasztásánál az Egyház javát szolgálhassam, mindig hajlandó leszek, amint az a püspökségek betöltésénél eddig is szokásban volt, annak az egyházi tartománynak a püspökeit, amelyben a püspökség megürült, meghallgatni.»1 2 1851-től kezdve a magyar püspökségek betöltése előtt is kérdést intéztek az illető provincia metropolitájához és suffraganeus püspökeihez, arra vonatkozólag, hogy kik volnának alkalmas személyek a megürült székre. Az eljárás, amelyet a kinevezésnél követtek, a következő volt : a káptalan a bécsi kultuszminisztériumnak jelentette a püspök halálát. Mikor a betöltés Bécsben elhatároztatott, gr. Thun kultusz- miniszter leír a kormányzóságnak, amely jelöltek ajánlását kéri a metro- politától és a püspököktől, mégpedig a metropolitától közvetlenül, a püspököktől pedig a vidéki helytartósági főnökségek útján. Az egyes püspökök 4—5 egyént is hoznak szóba. Az illetőkről a kerületi főnökök is nyilvánítják véleményüket, ami főleg a jelöltek politikai magatartására vonatkozott. A beérkezett ajánlásokat összefoglalja a kormányzóság és felterjeszti a kultuszminiszternek, aki végül az összes ajánlottak közül kiválasztván egyet, azt a minisztertanács hozzájárulása után az uralkodónak kinevezésre ajánlja.3 Nagyobb nehézségeket okozott ebben az időben is a görög szer- tartású püspökségek betöltése. Mikor IX. Pius pápa 1853-ban hozzá1 Max Hussarek, Die Verhandlung des Konkordats vom 18. August 1855. Archiv f. öst. Gsch. 109. k. 492. 1. 2 Min. Rat. 1850 : 1411. 3 Min. Rat. 1851 : 765, 1252, 3564 stb. és Orsz. ltár. Mil. u. Civ. Gouv. X.l G. 1856 : 18.268. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 311
