Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. I.
28 AISTLEITNER JÓZSEF ontották, bosszúért kiált, tehát bizonyos szempontból még élőnek számít.1 Mindeme ismert felfogások még inkább nyernek világosságban, ha a vörös szín és az élet etymológiai összefüggését is szem előtt tartjuk. Az arám dialektusok a sm melléknévnek főleg három jelentését ismerik. Brockelmann Lex. syriacumjában a következő sorrendben állanak: 1. vivus, 2. crudus, incoctus, 3. merus, immixtus. Buxtorf Lex. chald.-ában szintén mind a három jelentést hozza ; nála in pi = vinum vivum, i. e. purum, sine aqua. Itt még vizsgálat tárgyává lehetne tenni, nem volt-e esetleg a in pi eredeti jelentése : vörös bor, a sötétpiros szín miatt, amelyet a nagyobb- fokú hígítás gyengít. Jelenleg a Szentföldön inkább a fehér borfajtáknak adnak előnyt, az Ószövetség azonban, úgylátszik, csakis a vörös bort említi. Jákob áldása épúgy, mint Mózes éneke a bort a szőlőfürt vérének nevezi (Gn. 49, 11 ; Dt. 32, 14). A Példabeszédek könyve pedig a következőket köti az értelmes fiatalember lelkére (Prov. 23, 31—32) : Ne nézd a bort, hogyan piroslik (m^rv), Miként villog az a serlegben ! Könnyen csúszik az lefelé, De végül mar, mint a kígyó, És elfröccsenti mérgét, mint a vipera. Nagyon valószínű, hogy az Üdvözítő az utolsó vacsora borát a vörös színére alludálva tette a keresztfán kiömlő vérének emlékévé és színévé. Végül legyen szabad a iin gyök eredeti jelentésére vonatkozó feltevést még egy praehistóriai adatkomplexum kiemelésével alátámasztanom. Számos a palaeolithikumból származó sírban, főleg Itáliában : a ligúriai olasz-francia határvidéken levő Balzi Rossi lelőhelyein,Szicíliában, továbbáSvájcban, Franciaországban, Németországban, és egyebütt is azt észlelték, hogy a halott csontvázának egyes részeit piros ocker vagy vasoxyd borítja. Ez a piros festőanyag leggyakrabban a fejnek ama részein fordul elő, amelyeket haj vagy szőr nem borít. Más esetekben az egész csontvázat vonták be pirosítóval. Több helyütt a halott fekvőhelyét szórták tele azzal, vagy pedig kis edénykében vízzel felhígított ockert tettek melléje. Arra is van eset, hogy a temetkezésül szolgáló barlang egész belsejét 1 Hen. 9, 9—10 ; 22, 5—7 ; 47, 1.
