Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. I.
AZ ÓSZÖVETSÉGI «ÉLET»-FOGALOM 29 festették pirosra, máskor meg az elégetett test maradványait tartalmazó edénynek belső felülete mutatja ezt a színt. Felmerült az a vélemény, hogy a csontok piros színnel való befestése előzetes maceratio, vagyis a húsrészeknek leválasztása után történt ; ez a nézet azonban nem lett általánossá, mivel a legtöbb esetben a csontváz részei kifogástalan sorrendben helyezkedtek egymás mellé, ami erőszakos beavatkozás ellen szól. Tehát az a valószínű, hogy a halottnak arcát, illetve egész testét festették be még a végső nyugalomba helyezés előtt pirosítóval ; ez azután a romlandó részek elpusztulása után a csontvázra rakódott. Minő célt szolgálhatott ez a mesterséges pirosítás? A praehis- torikusok legnagyobb része, közöttük Obermeier is, azt a felfogást vallja, hogy a piros szín ezekben az esetekben mint az életnek színe szerepel.1 A primitív népek között majdnem általános az a felfogás, hogy a rendje-módja szerint eltemetett halott legalább bizonyos mértékben a halál után is folytatja földi életét.1 2 Ezért adják melléje mindazt, amit életében szeretett s amire csak reászorult. Gondoskodtak nemcsak táplálásáról, hanem életének, egészségének megmaradásáról : reávarázsolták pettyhüdt, fakó bőrére az egészség, az élet színét és több esetben környezetét is ebben a színben tartották. Ilyen pirosítóval borított csontvázakat Palesztinában is találtak, Jeruzsálemben3 és Megiddóban.4 Aistleitner József. 1 V. ö. a Reallexikon der Vorgeschichte idevágó cikkeit, pl. Duhn: Rote Farbe im Totenkult (XL 160—3.). U. a. a szerzőtől : Rot und Tod (Arch, f. R. W. 9 [1906] 1—24). 2 Wilke: Lebender Leichnam (R. d. V. VII. 259—61.). 3 H. Vincent: Revue biblique VIII. (1912) 444. 4 Schumacher: Mutesellin 141. V. ö. R. d. V. IV. 2, 484.
