Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
katolikus státus eddigi jogát. A három következő püspököt, Manzador Piust, gr. Kollonits Lászlót és gr. Batthyány Ignácot a királynő bármely fórum megkérdezése és a státus javaslata nélkül maga nevezte ki. 1760-ig a státus megkérdezése egy a gubernátorhoz és a gubernium katolikus tagjaihoz intézett rendelet alapján történt. A státusgyűlés, a rendelet alapján összehívatván épúgy, hármas jelölést tett, mint a kormányszékek szoktak tenni. Mikor Ferencet 1799-ben gr. Batthyány Ignác haláláról értesítették, az erdélyi kancelláriát szólította fel arra, hogy tegyen minél előbb javaslatot. Mielőtt a kancellária a parancsot végrehajtotta, jelentette az uralkodónak, hogy mi volt régebben a püspöki szék betöltésének a módja. Az államtanácsban Izdenczy nézetét fogadták el e kérdésben : az 1760 előtti eljárás felségjogokba való beavatkozás, amely különben is megszűnt «per actus subsecutos». A státus jogainak visszaállítása nagyon megfelelne az 1790—91. országgyűlés szándékainak, amely az uralkodóból csak «árnyékkirályt» akart csinálni. A kancellária tegye csak meg javaslatát minden tétovázás nélkül azok köréből, akiket legalkalmasabbaknak tart. A királyi elhatározás ily értelmű is volt.1 1815-ben Mártonfi József püspök halála után a kancellária az erdélyi országos kormányszékhez, a guberniumhoz fordult, amely a tábla katolikus ülnökeit kérdezte meg. A következő két kinevezésnél sem az erdélyi kancellária, sem a gubernium nem gyakorolt semmi befolyást. Mikor 1827-ben Ferenc báró Szepessy Ignác erdélyi püspököt Pécsre helyezte át, a gubernium megkérdezése nélkül nevezte ki Kovács Miklóst erdélyi püspökké. A gubernium erre felírt a királyhoz és javasolta a státus jelölő jogának visszaállítását, illetőleg a státus helyett a gubernium kebelében működő és a gubernium szerint a státust képviselő katolikus bizottság közreműködését, ami Ferenc uralkodása alatt már háromszor vétetett igénybe. A kormányszéknek a király azzal az elhatározással felelt, hogy «annál a jognál fogva, amely őt, mint uralkodót megilleti, az erdélyi püspökség adományozásánál ezután is oly módon fog eljárni, amint neki és utódainak a körülményekhez képest Isten egyházának és az államnak javára a legmegfelelőbbnek fog mutatkozni».1 2 Míg az erdélyi püspök kinevezésére a katolikus státusnak minden befolyása megszűnt, addig a görög szertartású fogarasi, illetőleg balásfalvi püspököt Ferenc idejében választották. Királyi leirat rendelte el ebből a célból zsinat tartását, amelyre a király biztosokat küldött ki. így 1832-ben Kovács Miklós püspököt és gróf Lázárt. Az 1832. évi zsinaton 212 szavazásra jogosult jelent meg, akik közül a nagy többség (179) Leményi János mellett nyilatkozott meg, míg ellenfele, Alpini Izidor csak 20 szavazatot kapott. A zsinati választás eredményét a gubernium terjesztette fel az erdélyi kancelláriának, maga is állást foglalva a kinevezés kérdésében.3 A magyarországi görög szertartásű püspökségek (Eperjes, Mun1 St. R. 1799 : 149. 2 Az erdélyi kath. múltja. 183. 1. 3St. R. 1831 : 6757, 1832:3951. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 221
