Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
222 ECKHART FERENC kács, Nagyvárad) betöltése egyébként épúgy ment végbe, mint a latin szertartásúaké. Itt állandó nehézséget okozott az, hogy a kormányszékek nem ismertek elég püspöki méltóságra alkalmas egyént, akiknek a sorából a megkívánt hármas jelölést megejthették volna. Ezért a helytartó- tanács egyházi bizottságának jelölését mindig hosszas kérdezősködés, valóságos kutatás előzi meg az egyházfőknél alkalmas személyek megismerése céljából nemcsak a görög, hanem a betöltendő püspökségekkel szomszédos latin szertartású püspököknél is ilyenek felsorolása érdekében.1 Alkalmas személyekben oly nagy volt a hiány, hogy gyakran hosszabb ideig tartott, míg egy-egy püspökséget sikerült betölteni. így pl. a munkácsi püspökség 1831—37-ig betöltetlen volt, mert az egyetlen a püspöki székbe emelhető személlyel, az ottani vikáriussal szemben magánélete miatt kifogások merültek fel. Ezzel kapcsolatban királyi elhatározás vetette fel a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a görögkatolikus klérusban oly kevés a püspökségre alkalmas egyén.1 2 A helytartótanács egyházi bizottsága szerint ennek okai : A görög-katholikus papok házasak, míg a püspököktől a nőtlenség kívántatik meg. A rosszul dotált plébániák miatt a papok életfenntartási gondokkal küzdenek és nem tudják magukat művelni. Nem nyernek soha megfelelő buzdítást hisz a nőtlenek teológiai tanulmányaik elvégzése után nyilvános hivatalba nem vétetnek fel. Hozzájárul ehhez a munkácsi szeminárium rossz papnevelési módszere és a basilitarend teljes kizárása a püspöki kinevezésből, holott közöttük találhatók a műveltebb egyéniségek, továbbá az a körülmény, hogy ha valakit ajánlanak püspöknek , a rágalmak áradata indul meg ellene. Azután nincsenek oly káptalani stallu- mok, amelyek lehetővé tennék a kanonokoknak, hogy rangjuknak megfelelő módon élhessenek. Orvoslási módok ajánlására a görög szertartású püspökök metropolitája, a prímás volna hivatva, akinek a széke azonban már 1831 óta üres volt. Ezért ajánlották prímás kinevezését, akivel azután tanácskozni kell a kérdés felől.3 A görög-katholikus püspökjelöltek felőli tájékozatlanság élénk ellentétben állott az uralkodóknak azzal a törekvésével, hogy a kine- vezendők személyes tulajdonságait jól ismerjék. 1827-ben a magyar udvari kancellárhoz intézett kézirat híven tükrözi vissza az udvari és a központi kormányszékek felfogását a püspöki hivatalokról : «Minthogy a püspökségek betöltésénél épúgy, sőt még inkább fontos és szükséges, mint a világi állami hivataloknál, hogy azon egyének minden tulajdonságáról pontosan és teljesen tudomást szerezzek, akiket nekem valamely püspökség betöltésére javaslatba hoznak és mivel azok, akiket püspökké kineveztek és megerősítettek, nem könnyen mozdíthatók el, ha nem felelnek meg, azért a kancelláriának legszigorúbb kötelességévé teszem, hogy az idevágó kinevezési javaslatok megtétele előtt minden egyes esetben a jelöltek illetékes főpásztorától és más egészen megbízható 1 St. R. 1832:2996, 1837:415. 2St. R. 1835:3553, 1836:409, 1837:415. 3St. R. 1837:4539.
