Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)
A HITTUDOMÁNY JELEN FÁZISA ÉS FÖLADATAI 15 3. A következő két évtized (1850—70) IX. Pius pápaságának java ideje bizonyos értelemben lezárja a közvetlenül előző periódust, amennyiben mint a katolikus igazságtól elkanyarodó utakat meg- bélyegzi ezeket a kompromisszumos irányokat, a német félracionalizmust, a tradicionalizmust és ontologizmust ; a Syllabus errorum-ban megállapítja, hogy a racionalizmussal, naturalizmussal és liberalizmussal nem lehet közössége a katolikumnak. Másrészt azonban új szakaszt nyit. A Szeplőtelen Fogantatás dogmatizálása ismét aktuálissá teszi a hívők és a hittudomány számára a dogmatikai orientálódást ; a Vaticanum a liberális közönbösségbe egyszerre beleveti a teológia nagy kérdéseit, két klasszikus dogmatikai konstituciója (De fide catholica, De ecclesia Christi) pedig biztos irányt jelöl és egyben űj anyagot és föladatokat nyújt a hittudománynak. Most az egész vonalon olyan építő munka indul, mely gazdagság, változatosság, vállalkozó kedv, egyetemesség dolgában a Tridentinum utáni századra emlékeztet. Az apológia most már biztos talajt érzett a lába alatt, és bátorságot merített saját területére követni és saját fegyvereivel megtámadni azt a hitellenes laicizáló tudományt, mely a múlt század 70-es éveiben hatalmába kerítette az egész intelligenciát. Az uralkodó csillag volt a darvinista evolucionizmus és a mechanikai monizmus ; természettudomány és technika volt a tudósok és a tömegek jelszava. Vele szemben az apológia kénytelen-kelletlen természetbölcseletbe öltözött. Segítségére jött azonban a természettudománynak lassan érlelődő metodikai magára- eszmélése és nevezetesen a mechanikai természetismerés határainak szabatos fölismerése is (Hyrtl, Dubois-Reymond). A bibliai racionalizmus százados múlt után kinőtt a gyermekcipőből ; a konstrukciók és képzelmek felhőiből leszállt a metodikai exaktság talajára, szegődtette a filológiai akribiát, a közben tudománnyá emelkedett vallástörténetet és az újszülött assziriológiát, s azon igyekezett, hogy a kereszténységet a valláspszichológiai és vallás- történeti miliő termékének mutassa ki. Vele szemben az apológia eleinte még a romantika örökségével próbálkozott. Hovatovább azonban kénytelen volt itt is, miként a természettudomány nevében indított támadásokkal szemben, az ellenfelet tulajdon területére követni és lépésről-lépésre bevenni pozíciót. így született meg a kor tipikus teológiai műfaja, az enciklopédiás apológia, melynek szinte ad absurdum példája Schanznak természettudo
