Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)

mányos, vallás-, egyháztörténeti, lingvisztikái stb. szakismeretektől és szakirodalomtól roskadozó Apologie-ja.

Ez az enciklopédiás irány kísértésben volt, hogy a kinyilatkoztatás forrásait és tartalmát pozitív értelemben is ezekkel a laikus módszerekkel és tanításokkal tárgyalja, és így akaratlanul is útját egyengette a katolikumon belül egy kompromisszumos harmonizmusnak és filológiai racionalizmusnak, kivált a «Szentírás és modern tudomány» fejezetében. Ezt a veszedelmet tekintélyi úton elhárította és a katolikus biblia-tanulmányt mederbe terelte az 1902-ben szervezett Biblica commissio. Az ú. n. immanens apologia (Blondel, Laberthonnière stb.) a hittudomány perifériáján dolgozó enciklopédiás apológia ellen visszahatás is akart lenni, de pszichologista és pragmatista tájékozódásával elébe dolgozott a modernizmusnak. A szocializmus politikai sikerei után tudós babérokra is vágyott és támadta a katolikum szociális tanítását és intézményeit. Csatlakozott hozzá a kanti programmal dolgozó «autonom» bölcselő etika is ; s így szükségessé vált a katolikum szociális tanításainak, erkölcsi eszményeinek, szociális és általában történeti kultúrmunkájának védelme. Az előbbit az elvi téren nagyjából elintézte Mausbach, az utóbbit megkísérelte A. M. Weiss ; azonban a részletekben, különösen a kultúrtörténeti területen még rengeteg a teendő ; hozzá értékes nagy anyagot hordott össze — mint annyi másban, a fiókja számára — Zubriczky Aladár.

A kor tudományos gondolkodásának ütőere, az evolucioniz- mus, nemcsak a kereszténység általános eredetére alkalmazta a maga skémáit, hanem az Egyház egyes tanításaira és intézményeire is. Vele szemben szükségessé vált, persze más «fekvésben» mint a Tridentinum után, a katolikum történeti azonosságának, illetve fejlődése katolicitásának igazolása. Az elmélet, a «dogmafejlődés» teológiája kiindulhatott Moehlernek és a nagy Newmannek gondolataiból és olyan standardművet alkothatott mint a nem rég meghalt dominikánus Marín-Sola L’évolution homogène du dogme catholique (1924) c. művét. Útban van azonban itt egy sokkal nagyobb arányú apológia : Az evolucionizmus végleg elkerülhetetlen módszeri követelménnyé tette a problémák szigorúan genetikus történeti nézését, és ezzel a hittudományt is az elé a föladat elé állította, hogy aprólékos és tüzetes részletkutatásban nyomról-nyomra kövesse minden egyes katolikus tanításnak, intézménynek, életnyilvánulásnak, sőt még elnevezésnek is életét az Egyház egész múltján keresztül a mai napig. S így új szellem16 SCHÜTZ ANTAL