Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás fejlődésének történetében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás... felgyógyulásban nyilvánul meg, úgy a szakértő kifejezés orvos-szakértőt jelöl.48 Az orvos-szakértő feladata, hogy tisztázza: teljes mértékű-e a gyógyulás; továbbá, hogy oka a természet rendjét meghaladó-e, vagy a természet rendje szerint is lehetséges.49 A CIC (1917) Can. 2122 úgy rendelkezik, hogy ha a két szakértő egyetért a csoda tényleges alátámaszthatóságában, akkor a kongregáció további két szakértőt nevez ki a csodák sajátosságainak megfelelő területről, akiknek a körét - amennyiben szükségesnek ítéli - tovább bővítheti. Végül a kongregáció a csodákról — a tanúvallomások, a dokumentumok és a szakértők véleményének mérlegelése alapján — kialakított végleges álláspontját a római pápa elé teijeszti, aki a területen kompetens konzultorait és az adott ügyre összehívott bíborosokból felállított konzisztónumot meghallgatva kihirdeti a boldoggá, illetve szentté avatásról szóló dekrétumot.50 Az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv már nem tér ki a szentté avatási eljárás tárgyalására, amelyet Szent II. János Pál pápának ugyanezzel a dátummal kiadott Divinus perfectionis Magister kezdetű apostoli konstitúciója51 és a hozzákapcsolt végrehajtási rendelkezések önállóan szabályoznak.52 Az új jog kifejezetten utal a püspökökre bízott első fázis keretében arra, hogy a szentség hírében elhunyt személyhez köthető egyes csodákat külön szükséges vizsgálni, elválasztva a vértanúság tényének a vizsgálatától (1.1.6).53 A kongregáció eljárása kapcsán a III. 14. leszögezi, hogy azok kivizsgálása a szakértői gyűlésre tartozik, amely alatt csodálatos gyógyulás esetében, az ún. orvosi tanácsot kell érteni. A csodák értékeléséhez azonban mindenképpen szükséges az eseteket teológusbizottság által is részletesen elemezni, valamint mindkét jellegű vizsgálat eredményéről pontos jelentést készíteni a bíborost konzisztórium számára. A Congregatio de Causis Sanctorum saját működési normája a régi joghoz hasonlóan kiemeli, hogy amennyiben tanúbizonyítás történik, úgy a tanúknak elsődlegesen szemtanúknak szükséges lenniük (17), akik mellett közvetett ismerettel, azaz hallomásból származó tudással rendelkező tanúkat is meg lehet hallgatni. A tanú jogi kategóriáját alkalmazza a dokumentum azokra az orvosokra is, akik azt — vagy azokat - a beteget/betegeket kezelték, akiknél a csodás gyógyulás bekövetkezett (21. b). A norma arra is kitér, hogy amennyiben a gyógyult még él, úgy az eljárás folyamán megvizsgálandó a gyógyulás tartós jellege (34. b). A Congregatio de Causis Sanctorum által 2007. május 17-én kiadott instrukció alapján,54 amely részletesen szabályozza az egyházmegyei vizsgálat fázisát, a II. titulus foglalkozik a szentség, a vértanúság és a csodás jelek hírével (Arts. 4—8). A csodák híre ennek tükrében tehát azt jelenti, hogy a Krisztus-hívők között bizonyíthatóan elterjedt az a meggyőződés, hogy a szentség hírében elhunyt személy közbenjárására „Isten kegyelmeket és jótéteményeket adott egyesek számára”.55 A meghatározás szövege egy49 CIC (1917) Can. 2118 §2. 49 CIC (1917) Can. 2119 nn. 1-2. 511 CIC (1917) Can. 2124 §§ 1-2. Sl Iohannes Paulus 11, Const. Ap. Divinus perfectionis Magister (25 ián. 1983), in AAS 75 (1983), 349—355. s' SC CausS, Norniac ct dccr. (7 feb. 1983), in AAS 75 (1983), 396—404. A boldoggá és szentté avatási eljárás hatályos fegyelméhez részletesen vő. KuMlNETZ, G., A boldoggá és szentté avatási eljárás kézikönyve (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 11/6), Budapest 2012, 202—255. ” Készletcsen vő. Gutierrez, J. L., I miracoli nell’apparato probatoria delle cause di canonizzazione, in Ius Ecclesiae 10 (1998), 491-529. 54 Congregatio de Causis Sanctorum, lnstr. Sanctorum Mater (17 mai. 2007), in AAS 99 (2007), 465—517; vő. Gutierrez, J.L., Canonización [causas de[, 811. 55 Art. 6. 98 TEOLÓGIA 2018/1-2
