Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás fejlődésének történetében

A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás... SZUROMI SZABOLCS ANZELM értelműén függ Prospero Lambertim, a későbbi XIV. Benedek pápa 17Ó3-ban megje­lent, De Servorum Dei Beatificatione et Beatorum Canonizatione című művében olvasható leírástól.56 Az instrukció 60. artikulusa az orvos szakértővel kapcsolatosan megállapítja, hogy a csodás gyógyulások kivizsgálása során kinevezésük elengedhetetlen (§. 1). Ter­mészetesen más jellegű csodás megnyilvánulások elemzéséhez az ahhoz kötődő tudo­mányterület kompetens szakérőjének kinevezése szükséges (§. 2). ÖSSZEGZÉS A fent bemutatott rövid áttekintés jól mutatja a csoda vizsgálatának meghatározó jelen­létét abban a korábbi egyszerű, majd később egyre pontosabban rögzített eljárásban, amelynek végeredményeként az illetékes egyházi hatóság, amely III. Sándor pápa óta személyesen a pápa, kinyilvánítja az egyház megalapozott meggyőződését, hogy a szent­ség hírében elhunyt személy bizonyosan az üdvösségre jutott. Ennek a meggyőződésnek alapvető külső jelei a mártíromság vagy azok a csodás megnyilvánulások, amelyek alátá­masztják, hogy a szent közbenjárása — Istennel való egyedi és kimagasló együttműködése - folytán az isteni kegyelem sajátos jótéteményekben részesít egyeseket. Vö. Benedictus XIV (Prospero Lambertini), De Servorum Dei Beatificatione et Beatorum Canonizatione, Par­mae 1703 (repr. Prati 1839-1842), II. Cap. 39, η. 7. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom