Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás fejlődésének történetében
SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.Praem. A csoda szerepe az egyházi boldoggá- és szentté avatási eljárás fejlődésének történetében* A boldoggá és szentté avatási eljárások során bizonyítandó, a szentség hírében elhunyt közbenjárása folytán bekövetkezett csoda szerepének és bizonyításának rövid áttekintéséhez szükséges, hogy meghatározzuk a csoda jelentését és összefoglaljuk magának az eljárásnak all. századtól kezdve történő folyamatos fejlődését, valamint áttekintsük az azt meghatározó jogszokásokat, illetve a fokozatosan kialakuló kánoni normákat.1 1. A CSODA MEGHATÁROZÁSA A TEOLÓGIAI FORRÁSOKBAN Aquinói Szt. Tamás (ti274) meghatározása szerint a csoda nem a természet rendjével ellentétes cselekményt vagy megnyilvánulást jelent, hanem a természet rendjén túli — azt felülmúló — tettet.2 A kérdésre természetesen már a XIII. századot megelőzően is a legjelentősebb korai és középkon egyházi szerzők reflektáltak, beleértve Szt. Ágostont (1430), Nagy Szt. Gergelyt (|604), Clairvaux-i Szt. Bernátot (ti 153), Petrus Lombar- dust (ti 160), Nagy Szt. Albertet (ti280) és Szt. Bonaventúrát (f 1274).3 Szt. Ágoston elsődlegesen Tóbiás könyvét és a Jelenések könyvét elemezve megállapítja a De civitate Dei című művében, hogy a csoda egy olyan kapcsolatteremtés Isten és az ember között, amely a hit által valósul meg, és ennek a révén, mint eszköz, képessé válik a személy a teremtett természet rendjéhez képest többletet véghezvinni, amelyet csodának nevezünk.4 Nagy Szt. Gergely szintén az Istennel való különleges együttműködés megnyilvánulásaként írja le a csodás cselekedetet.5 Az említett középkori szerzők alapvetően függenek * A Csoda és tudomány a pátriárkák korától napjainkig című konferencián (Országos Rabbiképző — Zsidó Egyetem, Budapest, 2015. november 23.) elhangzott előadás átdolgozott változata. Készült a Collegio S. Norbertóban (Róma), a Biblioteca Apostolica Vaticanábzn (Vatikán) és a Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpontban (Budapest). A kutatást az OTKA K 106300 és a KAB-3.6-14/003 program támogatta. ' Vő. Wernz, F. X., Ius decretalium ad usum praelectionum in scholis textus canonici sive iuris decretalium, Brati 1915. III. 362-372. ' I q. 105 art. 6: S. Thomae Aquinitatis, Summa ’theologica 1, Taurini—Romae 1940, 669. ' Michel, A., Miracle, in, Dictionnaire de théologie catholique X (cd. Vacant, A. — Mangcnot, E. — Amann, E.), Baris 1928,1798-1859. 4 St. Augustinus, De civitate Dei, X. XII; X. XVII: Patrologiae cursus completus. Series Latina (cd. Migne, IB.), I-CCXXI, Lutetiae Barisioruni 1844-1864 (a továbbiakban BL) XL1. 292, 297. 5 BL LXXV1. 1251.-2 « L (2016) 92-9$ 92
