Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin
BENYIK GYÖRGY A svájci biblikusok és Kálvin ben) már az ágostonos kanonokrend tagja lett, és a padovai egyetemen tanult, ahol 1526-ban szerzett teológiai doktori fokozatot. III. Pál pápa idején remek szónoklataival vált ismertté, majd Gasparo Contarini36 bíboros ajánlására a pápa tanácsadója lett. Mint ilyen részt vett a wormsi megbeszélésen 1540-ben. Ezután Nápolyba távozott, ahol a kolostorban már ismerték a spanyol reformátor, Juan de Valdes mozgalmát. Sorra ismerkedett meg a reformátorokkal, pl. Martin Bucerrel és Ulrich Zwinglivel. 1542-ben csatlakozott a reformációhoz, és a Caraffa vezette inkvizíció elől az Alpokba menekült. Strasbourgban megismerkedett az oxfordi Cranmer püspökkel, akinek a segítségével Angliába távozott. Számos müve (110) nyomtatásban látott napvilágot. Ezek jó része bibliakommentár, de életében csak három jelent meg: a Korintusi-levél, a Római-levél és a Bírák könyvének a kommentálja. A többi kommentár csak jóval később jelent meg (Teremtés könyve, Siralmak könyve, Sámuel első és második könyve, a Királyok első és második könyve). Nagy hatást gyakorolt Bucerre, és 1542—1548 között Strasbourgban is megfordult, majd Angliába is elkísérte Bucert. Oxfordban a Római- és az első Korintusi-levelet magyarázta, de igazából az Ószövetséget kommentálta. Módszere jórészt kötődött a reneszánsz kommentárok stílusához: az eredeti szövegből indult ki, és más szövegekre való hivatkozással akarta megvilágítani az adott helyet. Természetesen a szó szerinti értelemre koncentrált, ami nála a történeti nyelvtani értelmet jelentette. Egy-egy szakasz után igyekezett összefoglalni a szöveg értelmét. Kommentáljainak nyelvezete világos és könnyen érthető, és sokat idézte a klasszikus irodalmat is. A középkori teológusok közül nagy hatással volt rá Augustinus bibhamagyarázó módszere. Wolfgang Musculus (1497-1563) egy szegény kádármester fia volt, aki előbb a bencéseknél tanult, és az egyházzene iránt is érdeklődött. 1527-ben priornak választották, de a lutheránus hittel való szimpátiája miatt még abban az évben elhagyta a kolostort. Strasbourgba ment, és az év végén megházasodott. Ezt követően a megélhetését takácsmesterségből szerezte. Előbb Luther követője lett (1518), majd Strasbourgban 1527-ben együtt dolgozott Bucerrel, később Augsburgban működött (1531), de feltűnt Bernben is 1549-ben. Eredeti héberből magyarázta a Teremtés könyvét, a Zsoltárok könyvét, Izajás könyvét, majd Máté és János evangéliumát, valamint Pál leveleihez írt magyarázatokat.37 A nyelvtan a történeti értelem után igyekezett doktrinális következtetéseket is levonni a középkon egzegéták stílusában. Talán ő az a reformátor, aki bibliamagyarázóként igyekezett kapcsolatot teremteni a középkori exegézis és a reformátorok bibliamagyarázata között. Theodor Bibhander (1504—1564) előbb Zwingli követője volt, majd Zürichben lett professzor, elsősorban a lelkészek oktatásával foglalkozott. Református teológus és orientalista volt. Iskoláit Zürichben végezte Oswald Myconiusnál, majd 1526-ban héber tanulmányokat folytatott Bázelben Konrad Pellikannál.38 Zwingli követője lett, 1527-ben Liegnitzben vezette a főiskolát. Zwingli halála után 1531-től az Ószövetség professzora “Contarini Gasparo (1483-1542) Hadovában tanult jogot és természettudományt. Kezdetben depressziós volt, majd egy vallási élmény hatására elkezdett teológiát tanulni. Nem volt pap, III. Pál pápa 1535-ben váratlanul mégis bíborossá nevezte ki. Δ Trienti Zsinat refbrmszámyának volt a képviselője. 7 Comment, in Hpistol. Pauli ad Romanos et Corinthos, 1544; Comment, in Matthaeum etJoannem, Basel 1548; Enarrationes in totum Psalterium, et in Esaiam, Basel 1551; In decalogum explanatio, Basel 1553; Commentar, in Genesim, ebd. 1554; Loci communes recogniti, 1555. * Institutionum grammaticarum de lingua Hebraea liber unus, Christoph Froschauer, Zürich 1535. De optimo genere grammaticorum Hebraicorum, Hieronymus Curio, Zürich 1542. 8
