Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére

Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA Az ember, aki szeretetben él, tud erre ügyelni, mielőtt beszédre nyitná száját. ... Hiba volna megfontolás nélkül beszélni, de talán még nagyobb hiba volna magunkba temetkez­ni, hiszen a kommunikáció önmagában ajándék, ha a szeretet szellemében történik”.36 A kulturált kommunikációhoz tanuljuk meg a kommunikáció etikáját, illetve a jogrendszereinkben érvényesítsük a jogbölcseletben ismert klasszikus természetjogi el­veket! A legegzaktabb módon deklarált emberi jogok sem érvényesülnek, ha nincs be­csületes ember, illetve ahol becsületes emberek élnek, ott az alapvető emberi jogok dek­larációinak hiányában is azok szinte spontán érvényesülnek. 4. 3. Az alapjog mivolta és rendeltetése A fentebbiekből kiviláglik, hogy a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságjoga többféle szabadságjog, az ún. kommunikációs alapjogok anyajoga, amit a személyes ada­tok védelmével és a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal együtt újra kell gon­dolni az új információs technológiák miatt.37 Ennek az alapjognak és kötelességnek épp ez az igazságban és szeretetben való kommunikáció a lényege. Célja pedig az, hogy általa az emberek gazdagodjanak igazságban és szeretetben, jövőjükre vonatkozóan megalapo­zott döntéseket hozzanak a helyi és az egyetemes közjóra való tekintettel. A véleménynyilvánítás szabadságjoga különösen is dinamikus tényező az összes többi alapvető jog vonatkozásában, mivel épp az a célja, hogy a társadalom tagjai, s az egyes államok tagjai, közösségei helyesen gondolkodjanak az emberiét alfájáról és óme­gájáról, a többi alapvető emberi kötelességről és jogról. Közelebbről arról, hogy az em­beri jogokat az egyesek és a különböző népek és kormányok is hasonlóan, lényegüket tekintve helyesen és egyúttal azonosan, de nem uniformisztikusan értelmezzék. A fentiek értelmében arra a megállapításra jutottunk, hogy ma a szólás szabadságá­nak joga van ismét a legnagyobb veszélyben (nevezhetjük egy új bábeli zűrzavarnak), nyomában pedig inognak a többi alapvető emberi jogok is. Valamiképp visszatértünk az első generációs alapjogok problémájához. Vagyis csak a körülményeink változtak, ám az alapvető jogok és nyomában az emberi nyomorúság felszámolása egyáltalán nem követ­kezett be, hanem immár globálissá vált. A hatalom csak különböző álruhát öltött: hol tá­madta az államot, hol épp oda beépült. Ám hatalmát csak elnyomással, ma az emberi sze­mélyiséget megnyomorító permanens manipulációval tudja - ideig-óráig - megőrizni. Ma nem elhallgattatja az embereket, hanem épp beszélteti, egyre agresszívebb kommu­nikációra készteti őket. így szinte belekényszeríti a tömegeket a kommunikáció nagy arénájába, ahol állandóan megfigyelheti a trendeket, hogy időben felismerhesse azokat a hangokat, melyek lelepleznék, s még kellő időben hiteltelenné teheti azokat a valóban prófétai hangokat. Látjuk továbbá azt is, hogy a szólás szabadsága azt jelenti, hogy ki-ki egyéni nézeteit közölheti másokkal, de ide tartozik a tudományos kutatások eredményeinek, a tudós sa­ját nézeteinek közlési szabadsága, a tanszabadság, a művészeti közlés szabadsága is. Mindez valamiképp feltételezi azt, hogy felnőtt személyiségek, akik már felelősen tudnak élni az emberi szabadsággal, s mint ilyenek nyilatkoznak meg, vagyis nem a pusz­ta spontaneitás, hanem a kiérlelt meggyőződés vezeti őket akkor, amikor nézeteiknek, 56 56 Vö. Nemes, Gy., Kommunikáció igazságosságban és szeretetben, Vác 2007, 98. ,7 Vö. Halmai, G. - TÓTH, G. A. (szerk.), Emberi jogok (Osiris Tankönyvek), Budapest 2003, 89. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom