Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. véleményüknek hangot adnak. Ezért állítjuk, hogy ennek az alapjognak a gyökere a gondolati-, lelkiismereti, és vallás szabadsága. Éspedig azért, mert a felnőtt embert a dolgok megítélésében az értékrendje, vagyis a lelkiismerete és a világnézete vezeti.38 A véleményalkotásjoga tükröződik a sajtó, a gyülekezési és egyesülési szabadságban is. Ezek a jogok is csak abban az esetben érvényesülnek kellően, ha helyesen értjük a szólás szabadságának jogát. Ellenkező esetben e jogok érvényesülése is csorbát szenved. A megalapozott döntések miatt adott a jog, hogy ki-ki hozzáférhessen a közérdekű információkhoz, részt vállalhasson a közügyek intézésében, s ha úgy érzi, hogy valahol rossz az intézkedés, amit sérelmesnek tart, akkor panasszal élhessen, vagy kérelmezhessen valamit, amit fontosnak tart. A szólás joga kiterjed tulajdonképp minden más alapjog értelmezésére, ennek alapján születnek új döntések, s egyének, csoportok, népek változtatják meg szokásaikat, mindennapi életüket. Az ember ugyanis véleményt formáló lény. Beszélhetünk egyéni, vagy magánvéleményről, illetve közvéleményről. Ugyancsak beszélhetünk szakmai véleményről, adott szakmán belül is közvéleményről. Testületi döntések során pedig többségi, kisebbségi, illetve különvéleményről. Megjegyezzük, hogy a vélemény szó jelzi azt, hogy képlékeny ítéletről van szó, hiszen újabb információk fényében, netán más világnézeti horizontban, illetve alaposabb utánagondolás nyomán más következtetésre juthatunk, vagyis változik a véleményünk. Vannak, akik úgy7 látják a vélemény fogalmát, mint tényekre, magatartásmódokra, viszonyokra vonatkozó értékítéletet. Ám sokszor „szinte lehetetlen pontosan elhatárolni egymástól a tudósításokat és az értékítéleteket, hiszen egy jelentés közlésének módja, elhelyezése a hírek között, címmel történő ellátása, sőt esetleg az azt felolvasó személy hanghordozása is tartalmazhat értékítéletet. A véleménynyilvánítás szabadsága a legszélesebb értelemben nemcsak hírek közlésének és továbbításának jogát öleli fel, hanem általában mindenféle közlés szabadságát mások irányába, mégpedig függetlenül a közlés módjától és a közlemény értékétől, erkölcsi minőségétől”.39 Sok dologban, ami érinti az életünket, a jövőnket, a népünk, társadalmunk életét, vélemény alkotásával eljegyzett a sorsunk. Csak véleményt tudunk alkotni, mivel soksok dologban nem ismerjük az igazságot, illetve mindabban, amit igaznak tudunk ma, holnapra határesetté válik. Mégse gondoljuk azt, hogy7 a vélemény önmagában azonosítható a spontán gondolattal, az ösztönös kijelentéssel, a divatos eszmeáramlatok szelebur- di felkapásával. Bár vannak fokozatok az igaz ismeretre vonatkozó valószínűség tekintetében, az a feladatunk, hogy a legvalószínűbbet válasszuk.40 Az első valószínűségi fokozat az, amikor egy ismeretlen dolgot először veszünk szemügyre, s bizonyos spontaneitással, mintegy intuitíve előzetes ismereteink és erkölcsi tudatunk megítélése szerint véleményt mondunk róla (opmio). Második fokozata a valószínűségnek az, amikor módszeresen utána járunk a problémának és megalkotjuk róla a véleményünket, vagyis felelősen ,s Megjegyezzük, hogy itt a személyes vallási tudatot és lelkiismereti álláspontot értjük lelkiismeretcn és valláson, amit természetesen erősíthet vagy épp gyengíthet valamely vallási közösséghez való, egyébként személyes döntésen alapuló tartozás. A saját értékrendünk ellenére való döntésünk is csak a valódi meggyőződésünkre emlékeztet bennünket. ,9 Vö. Halmai, G., A véleménynyilvánítás szabadsága, in Halmai, G. — Tóth, G. A. (szerk.), limberi jogok (Osins Tankönyvek), Budapest 2003, 429. “ Találó Bertrand Kussel gondolata, aki szerint a mai ember élete telve valószínűségekkel, kevés a biztos elv, s ezt a közeget termékeny kételyként kell felfognia, s alapos mérlegelés után ítélje meg a dolgot, tudva, hogy legjobb tudása és lclkiismcrctc ellenére is tévedhet. Vö. KuSSEL, B., A nyugati filozófia története, Budapest 1996, 12. 60
