Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Benyik György: A svájci biblikusok és Kálvin

A svájci biblikusok és Kálvin BENYIK GYÖRGY le Jacques Gruet-et, a város botrányhősét.2'1 1548 februáijában újabb kommentárok je­lentek meg több páli levéllel kapcsolatban (Galata-, Efezusi-, Filippi-, Kolosszei-, első és második Timóteus-levél). 1549-1555 között a perek és a szigorodás évei kezdődtek Kálvin életében. Előbb a libertinusokat ítélték el, ugyanebben az évben halt meg Ideiette, Kálvin felesége. 1550-ben megjelent a káté 4. kiadása Genfben. 1553-ban titokban megjelent Szervét Mihály Christianismi restitutio című műve. Ugyanezen év volt a nagy úrvacsora vita éve is, amikor az egyházközségi erkölcs erősítése érdekében Kálvin egyesektől megtagadta azt. Október 27-én a városi tanács elítélte Szervét Mihályt, akit egyébként a katolikus inkvizíció kétszer is halálra ítélt.25 26 Ebben a perben a közhiedelemmel szemben Kálvin nem bíróként, hanem csak teológiai szakértőként vett részt. A város vezetése ekkorra el­fogadta Kálvin János spirituális tekintélyét annak ellenére, hogy a városi tanácsnak soha nem lett tagja, így Kálvin a jogi műveltségének köszönhetően olyan egyházi szabályzatot fogadtatott el, melynek következménye lett, hogy 1555. január 24-én a város vezetése a teljhatalmat gyakorlatilag az ő kezébe adta. A libertinusok hiába lázadtak, ezt a lázadást május 16-án leverték, vezetőiket letartóztatták. A városban ezzel megkezdődött a „teok- ratikus uralom”, Kálvin uralma annak ellenére, hogy az egyházi konzisztórium soha nem vált azonossá a város polgári vezetésével.27 1555-től 1564-ig tartott ez az egyedül­álló városi vezetés, amelyről a történészek azt mondják, hogy tulajdonképpen a Kálvin- féle protestáns Róma születésének az ideje volt. Augusztus 1-jén a szinoptikus evangéliumok kommentárja jelent meg, 1557. július 22-én pedig a genfi zsoltárok láttak napvilágot. Kálvin 1559-ben alapította meg az aka­démiát, és a város ezért hálából a genfi állampolgárságot adott neki. A genfi akadémia rektora Theodor Béza lett. Kálvin augusztus 1-jén publikálta az Institutiok 5. kiadását. 1560-ban jelent meg a Genfi Biblia Kálvin jegyzeteivel és felügyelete alatt. 25 Ateista, aki minden törvény cs szokás ellen volt, franciául gúnyolta Kálvint és a reformátorokat, illetve botrá­nyosan kocsmázott. Vö. Gericke, W., Das Buch De Tribus Impostoribus, Berlin 1982. “ A témáról Stefan Zweig írt drámai könyvet Harc egy gondolat körül címmel, mely rossz színben tünteti fel a refor­mátort. Érdemes tudni, hogy Szervét 1529-ben járt Németországban és Itáliában V. Károly német-római császár gyóntatójának kíséretében. Jelen volt VII. Kelemen megkoronázásán, illetve az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen. 1530-ban tíz hónapra Bázelbe utazott J. Occolampadiushoz, és a helyi nyomdában dolgozott. 1531- ben Strasbourgban Martin Bucerrcl és Wolfgang Capitóval beszélte meg nézeteit, és ezt követően kiadta De I ri- nitatis Trroribus (A Szentháromság tévelygéseiről) című művét, amelyet a katolikusok és a reformátusok is istenká- romlónak ítéltek. 1532-ben írta a Dialogorum de Trinitatét (Beszélgetések a Szentháromságról) és a De lustita Regni Clmstit. Egy genfi francia nemes, Guillaume de Trie levele alapján Lyonban kihallgatta a katolikus inkvizíció. Szervét szerint a levelet Kálvin sugalata, de Kálvin ezt tagadta. Eztán eredménytelen házkutatás tartottak nála, majd Tire információi alapján rendelték el a kihallgatását. Börtönéből megszökött, ezért távollétében ítélték ki­rályi rendeletben tűzhalálra. Egyes vélemények szerint szökése után azért utazott Gcnfbc, hogy megbuktassa Kálvint, mások szerint csak egy hónapig akart ott maradni, és Zürichbe készült. Augusztus 13-án elfogták Genf­ben. Nem volt kínvallatás, Kálvin kölcsönzött könyveket neki, és a perében nem volt bíró. A katolikus inkvizí­ció kérte a kiadatását a vienne-i törvényszéktől. A genfi kistanács így döntött: „Irassék barátságos levél, hogy nem adjuk vissza, de kellő igazságot szolgáltatunk.” A per során Kálvin és Szervét írásban fejtették ki nézeteiket, a genfi kistanács kikérte a berni, zürichi, schaffhauseni és bázeli egyházak véleményét is. Furcsa módon Szervét is vádat nyújtott be Kálvin ellen, melyet a tanács figyelmen kívül hagyott. 1553. október 26-án Genf kistanácsa ítélte el: „Szervét ítéltessék arra, hogy a Champel mezejére vigyék, ott elevenen megégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el.” Kálvin több lelkésztársával együtt sikertelenül tiltakozott a máglyahalál ellen, és csak kard általi halált kért. 27 Az egyházi bíróságok és „konzisztórium és a város vezetését irányító konzisztórium nem azonos. Kálvin itt a ni- kodémizmus ellen küzd, ha keresztény módon gondolkodunk, annak meg kell látszani az egyházközség életé­ben is. Vö. Cardier, J., Kálvin. Úgy ember Isten igájában, Budapest 1980, 124. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom