Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. és a szeretet a fő rendező elv.32 Legyen szó akár a magánéletről, vagy épp a közéletről. Ezek az erények döntik el, hogy kinek van joga, vagy nincsjoga valamely információhoz. Mármost a kérdés az, hogy mi az a sajátos erkölcsi készség, amely arra képesít bennünket, hogy igazságos és szeretetteljes legyen a kommunikációnk? Ez az erkölcsi erény az őszinteség, vagy igazlelkűség, s aki ezt megtestesíti jellemével, személyiségével, az az igaz ember. A továbbiakban foglalkoznunk kell tehát ezzel a készségünkkel. Meghatározhatjuk az őszinteség erényét úgy, mint olyan erényt, „amely által beszédünk és magatartásunk kommunikációi az igazságosság és a szeretet alapvető rendező elvének felelnek meg. A definíció a következő fontos mozzanatokat tartalmazza: a) A kommunikáció verbális és a magatartásban megnyilvánuló formái ugyanazon elbírálás alá esnek, b) Az alapvető szempont tehát nem a közölt információ igazságtartalmának, hanem az igazságosságnak érvényre juttatása. Ha a hagyományos latin terminológia segítségével akaijuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy az őszinteség megsértése nem 'locutio contra mentem’, hanem 'communicatio contra iustitiam’. Tehát nem jobb tudásunk ellen való beszéd, hanem az igazságosságot sértő közlés, c) A definíció rámutat arra is, hogy az őszinteség erény. Azt is láttuk, hogy az igazságosság erényének a része. Vétkezni tehát kétféleképpen lehet ellene: túlzással (per excessum) és hiánnyal (per defectum). Túlzással vét valaki az őszinteség ellen, ha több informatív ismeretet közöl, mint amit az igazságosság megenged. Gyakori esetei ennek a titokszegés, az indiszkréció, az árulás. Hiánnyal vét valaki az őszinteség ellen, ha kevesebbet közöl, mint amit az igazságosság megkíván. Ide tartozik a szavakkal vagy magatartással történő jogtalan megtévesztés, de szintén ide kell sorolni az olyan információk elhallgatását, olyan ismeretek titokban tartását, amiről az illetőnek joga volna tudni. ... Az igazságosságon alapuló emberszeretet szabja meg az őszinteség módját és határait”.3' A hamis kommunikáció azért káros, és ezért bűn, mert más személynek, közösségnek, népnek, vallásnak igazságtalanul kárt okoz.34 Az igazságosság feltételezi nemcsak a jogot, hanem az igazságot is, tehát ennek a kellő tartalmú és módú közlését teszi lehetővé és meg is követeli. Az igazságosság és a szeretet kritériumai úgy is megfogalmazhatók, mint egyszerre lenni igazságosnak és irgalmasnak, hol egyik, hol pedig a másik dimenzió kerül a helyes döntés érdekében hangsúlyosnak (és a döntést célzó emberi sorsok tekintetében): a misericors quia íustus és a iustus quia misericors elveinek megfelelően. A fentiek fényében felmerülhet a kérdés, hogy mi az a vícium, ami megnehezíti, ellehetetleníti az egészséges kommunikációt, s haragot, gyűlöletet, konfliktusokat okoz? Ez lenne a meg nem engedett valótlanság állítás, vagyis a hazugság, akár egyes esetben, akár habiutálisan, akár pedig az egész élet, a személyiség hazuggá, romlottá válásával. Az őszinte beszéd ott virágzik, ahol bizalom van az emberek és a hatóságok között, míg ott teljed a hamis kommunikáció, ahol megrendült az emberek egymás iránti bizalma.35 Ebből adódóan „minden kommunikáció valamilyen mértékben erkölcsi kérdés. Amikor valakivel beszélünk, tudatunkban kell lennie, hogy a szeretet forog kockán. 32 Vö. Nemes, Gy., Kommunikáció igazságosságban és szeretetben, Vác 2007, 92. " Vö. Nemes, Gy., Kommunikáció igazságosságban és szeretetben, Vác 2007, 94. ,4 Vö. Nemes, Gy., Kommunikáció igazságosságban és szeretetben, Vác 2007, 96. ,s Megjegyezzük, hogy ezért a mérgezését főleg a média-ipar, vagy tudatipar a fő felelős. Nem véletlen, hogy miért akarja birtokolni monopóliumként az információ feletti hatalmat. A bizalmatlanság reakció, szemben a bizalommal. Am a mai társadalmi kontextust látva nem zárhatjuk ki az olyan torzult szocializációt, mely a bizalmat sohase tapasztalván, a bizalmatlanságot tekinti őstapasztalatnak. 2016/1-2 58
