Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA leszólást a köz ügyeibe),24 az államok és a termelőeszközök tulajdonosai nem biztosítják kellően polgáraik számára a valódi közteherviselést és a tisztes megélhetést, illetve a potens államok továbbra is imperialista, militarista politikát folytatnak, rafinált gyarmatosí- tási eszközöket alkalmaznak. A szabadság, testvénség és egyenlőség eszméinek valódi tartalmának érvényesítése helyett ezek az eszmék inkább hatalmas politikai fikciókká és illúziókká válnak, azt próbálva elhitetni a polgárokkal, hogy nagy lépésekkel közeledünk ezeknek az eszméknek a realizálásához. Bár az alapvető jogok címen honosodott meg e tárgykör megnevezése, mégis, alapvetően jogokról és kötelességekről van szó, akár úgy, hogy ugyanaz a személy vagy entitás az alany, vagy úgy, hogy más, vagy mindkettő. így pl. az élethez és az emberi méltósághoz való jog kötelessége is egyúttal magának az egyénnek, embertársának és az őt körülvevő közösségeknek is. Ebből adódóan talán szerencsésebb lenne az alapvető jogok témáját a jövőben úgy címezni, hogy alapvető emberi kötelességek és jogok. Mintha kezdenénk ezt újra felfedezni, s ezért bizonyos alkotmányokban már teret kaptak az ún. állampolgári kötelezettségek, melyek a haza védelmével, a közterhekhez való hozzájárulással, a tankötelezettséggel, valamint az egyéneket az állammal szemben terhelő kötelezettségekkel foglalkoznak. Itt állampolgári kötelességeket nevesítenek az említett alkotmányok. Mi szerencsésebbnek tekintjük az alapvető emberi kötelességek szóhasználatot. Meglátásunk szerint egyáltalán nem meghaladott nevesíteni s kodifikálni - nyilván az alapvető jogokkal együtt kifejtve — az alapvető emberi kötelességeket, indokunk pedig az, hogy az alapvető jogok is csak akkor érvényesülnek hatékonyan, ha az emberek legalább annyira tudatában vannak a kötelességeiknek, mint a jogaiknak. A kötelességtudatnak legalább ugyanúgy kell meghatároznia a tudatot, mint a jogtudatnak. Sőt, azt is hozzá kell fűznünk, hogy a jogok és kötelességek is csak akkor érvényesülnek igazán, ha ajogtudat mellett, vagy helyesebben vele együtt erőteljesen fejti ki hatását az erkölcsi tudat és a kulturált viselkedés tudata is. Ezen normatív tényezők híján a jog vagy a kötelesség érvényesítése is nagy jogtalanságokat, valamint a személyiség torzulását okozzák. Ezek után egy rövid, teljességre törekvő listát adunk az alapvető emberi jogokról. Ennek fényében jobban látjuk majd közelebbi témánk, a szólás szabadsága jogának helyét. Hat csoportba foglalhatjuk őket: 1. Az állampolgárok egyenjogúsága (jogegyenlőség, jogképesség és törvény előtti egyenlőség, a nemek közti egyenlőség, esélyegyenlőség, diszkrimináció tilalma). 2. A személyhez fűződő jogok: a) az élethez és az emberi méltósághoz való jog, b) a személyes szabadsághoz és mozgásszabadsághoz való jog, c) a megfelelő és tisztességes eljáráshoz való jog, d) a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok védelméhez való jog, e) a személyes adatok védelméhez való jog, f) a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog. 3. A politikai jogok: a) a véleménynyilvánítás szabadsága, b) a sajtószabadság és a médiajog, c) az egyesülési jog, d) a gyülekezési jog, e) a közérdekű információhoz való jog, f) a közügyekben való részvétel joga, g) a ké- relmezési és panaszjog. 4. A gazdasági, szociális és kulturális jogok: a) a tulajdonhoz való jog, b) a tulajdonképpeni szociális jogok: az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jog, c) a munkához való jog, d) a művelődéshez való jog, az oktatás, a tudomány, a művészetek szabadsága, e) a házasság és a család védelmének joga. f) a gyermekek jogai, a gyermekek és az ifjúság védelmének joga. 5. A harmadik generációs jogok: a) a környezethez való jog, b) a betegjogok, illetve bioetikai és biomedicinális jogok, c) a fogyatéu Megjegyezzük, hogy Molnár Tamás egyenesen úgy tekint a mai államokra, mint amelyekben nem az államhatalom, nem is a szakrális hatalom, hanem a lobbik uralkodnak, elnyomván, eszközként használván a hatalom valódi letéteményeseit. Vö. Mólnak, T., Liberális hegemónia, Budapest 2001. 55
