Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról-I. ségéből való részesedéséhez.19 b) az állami tevékenység eredménytelensége vagy tehetetlensége miatt megfogalmazott jogok: a békéhez való jog, az egészséges környezethez való jog, a humanitárius segélyhez való jog katasztrófák esetén, c) az ún. betegjogok, valamint bioetikai és biomedicinális, illetve reprodukciós jogok, végül a jövő nemzedékek jogai. Nagyon találó Karel Vasak meglátása — aki egyébként a harmadik generációs jogok névadója is -, szerinte az emberi jogok első generációja főleg a szabadság, a második generációsjogok az egyenlőség, míg a harmadik generációs jogok a testvériesség, a szolidaritás eszméjének és eszményének az érvényesítését tűzték ki. Úgy tűnik, hogy ezzel bezárult a kör, tehát ha mindhárom generáció célkitűzéseit megvalósítjuk, úgy valóban leképezzük az emberi személy méltóságának minden lényegi dimenzióját. A szabadság és az egyenlőség elvei, eszméi azonban csak akkor érvényesülnek, ha minden embertársunkat valóban testvérnek, velünk egy méltóságúnak ismerünk el. Mi itt eltérünk egyes szerzők felíogásától, nevezetesen attól, hogy a harmadik generációs emberi jogok nem sorolhatók be az emberi jogok körébe. Ok úgy érvelnek, hogy „az emberi szolidaritással, a békével és a fejlődéssel kapcsolatos, jogként megfogalmazott igényeknek sem az alanya, sem a kötelezettje, sem a tartalma nem világos”.20 Mi ellenben úgy látjuk, hogy ember alapvetően társas lény, kapcsolatban levő lény, aki nemcsak önmagával, de embertársával, az istenséggel, a környezettel, a népek egyes közösségeivel (államok) is kapcsolatban levő lény, s mindegyik reláció épsége egyaránt fontos a teljes emberi személyi méltóság realizálásához.21 Ma már nem mindegy, hogy egy adott nép (állam), mit (nem) csinál (beszél), hiszen gondoljunk csak a környezeti károkra, azok a keletkezési helytől kontinensnyi távolságokra is kifejtik hatásukat, más államok polgárainak életminőségét igen jelentősen ronthatják. Vagy a helyinek induló háborús konfliktusok is világméretű háborúvá eszkalálódhatnak. Végül a gazdasági tevékenység, a pénzgazdálkodás is globálisan érezteti hatását, tehát világméretű szolidaritásra, környezetkímélő munkára, ép munka- megosztásra van szükség. E szolidaritásnak, vagyis testvéries magatartásnak alanya minden egyes ember, minden egyes nép, etnikum, nemzet és állam. Felfogásunk szerint nem szükségszerű ehhez egy központi világállam létesülése,22 hanem elégséges az egyes államok és nemzetközi jogalanyok szuverén döntése. Szolidárisak vagyunk, leszünk, s ezért olyan törekvésnek sohasem engedünk, mely egyik népnek, csoportnak hasznot úgy hajt, hogy másik állam vagy csoport kárt szenved.2'1 Ha reflektálunk a ma globális közéletére, akkor azt látjuk, hogy a fő tendenciák épp a szabadságot, az egyenlőséget és leginkább a testvériséget bombázzák, minden korábbinál élesebb és kíméletlenebb logikával és erővel, de mindezt hallatlan agyafúrtsággal, az igazságra, az alapvető jogokra való hivatkozás leplével takarva, vagyis ez is egy hatalmas trójai faló. Ez azt jelenti, hogy az államok és a hatalmat ténylegesen gyakorlók ma is túllépik hatáskörüket (inkább a lobbiknak engednek, polgárainak nem engedik a valódi beu Vannak szerzők, akik egyenesen a népek és nemzetek jogairól beszélnek. Vincenzo Buonomo úgy osztja fel az emberi jogokat, hogy vannak: a) az emberi személy méltóságából eredő szabadságjogok, b) az ún. polgári és szabadságjogok, c) a gazdasági, szociális és kulturális jogok és végül d) a népek és nemzetek jogai. Vő. BUONOMO, V., Lű Chiesa promotrice delin cultura dei diritti umani, in Seminarium 46/3 (2006), 577—580. ■" Vő. Lmben jogok, Budapest 2003, 88. 21 Vő. Buonomo, V., La Chiesa promotrice della cultura dei diritti umani, in Seminarium 46/3 (2006), 572. ’ Bár ezt a természetjog nem tiltja, feltéve, ha az egyes népek más népeket nem sértő tradíciói, érdekei nem sérülnek. Ez nem annyira az államoknak egyesítésének, hanem a szövetkező államok ideájának felelne meg. ■’ Nevezhetjük ezt úgy is, mint amikor az egyének és államok egyaránt megismerik és megtartják azt az emberi méltóságot legharmonikusabban kifejező normarendszert, amit a keresztény bölcselők természeti törvénynek, illetve természetjognak neveznek. :0LÓG1A 2016/1-2 54
